Gyorsan ítélkeznek a nógrádi bírók

Az előző évhez képest 2014-ben hatékonyabban dolgoztak a Nógrád megyei törvényszéki és járásbírósági bírók – jelentette ki a csütörtöki összbírói értekezlet előtt tartott sajtótájékoztatóján dr. Benkó Anna, a Balassagyarmati Törvényszék elnöke.

Balassagyarmat – a Törvényszéki Palota épületében tartott beszámolón megjelent dr. Gyarmathy Judit, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökhelyettese és dr. Sallai Tamás az Egri Járásbíróság elnöke.

Dr. Benkó Anna a hatékonysági mutatókat különböző számadatokkal támasztotta alá. Így kiemelte, hogy a három megyei járásbíróságon (Balassagyarmat, Pásztó, Salgótarján) tárgyalt ügyek döntő hányadát (közel 89 százalékát) ez éven belül befejezik, és 2013-hoz képest harmadával csökkent a tizenkét hónap után született ítéletek aránya. Ez mindenképpen a bírók jó munkáját és az ügyek megfelelő előkészítési hátterét dicséri. Az elnök ezen kívül felsorolta még, milyen jogintézményi újdonságok segítik elő e hatékonyság növelését. A tanúgondozási program lényege, hogy a tanúvallomás tételére beidézett személyeket előzetesen tájékoztatják a jogaikról és kötelezettségeikről, és kapcsolattartót is kapnak, akiknek jelezhetik, ha például akadályba ütközik a tanúvallomásuk. A bírósági közvetítés során egy pártatlan személy (bírósági titkár, nyugalmazott bíró) vezetésével elsősorban a családi ügyekben peren kívül egyezhetnek meg a felek – és az esetek ötven százalékában ez szerencsésen meg is történik. A „nyitott bíróságok” program pedig a diákok számára kínál betekintést a bíróságok világába, de népszerűek e téren a büntetés-végrehajtási látogatások is. Ráadásul egyfajta pályaorientációt is nyújt a program, hogy minél többen válasszák a továbbtanulásnál a jogi képzési formákat. Dr. Benkó Anna néhány közeljövőben történő eseményre is felhívta a figyelmet: április 17-én bemutatják azt a könyvet, amely dr. Halász Zsolt és dr. Tóth Tamás kutatása nyomán a nógrádi bíróságok elmúlt száznegyven évének históriáját tárja fel.

Dr. Gyarmathy Judit hozzátette, a járásbírósági befejezett ügyek mértéke országosan is javuló tendenciát mutat, és ez az időbeli gyorsaság főként az új tárgyalások előkészítése során biztosít több időt a bíráknak. Az OBH elnökhelyettese beszélt továbbá a bíróságok technológiai, számítógépes adatbanki fejlesztéseiről, az ügyfélbarát tájékoztatási rendszerek kiépítéséről, valamint arról, hogy a közeljövőben egy komoly alapokon nyugvó igazságügyi életpályamodellt szeretnének kialakítani, ezáltal elérni azt, hogy – amint a jelenlegi statisztika szomorúan jelzi – az uniós országok közül ne hazánkban legyen a legalacsonyabb a bírók nettó jövedelme.

Hegedűs Henrik 
Foto: Fenyvesi Tamás

Próbaüzem a gázvezetéken

Nem kis meghökkenést, és bizonyos körökben komoly aggodalmat keltett másfél-két évvel ezelőtt, amikor híre ment, hogy Nógrád megyén keresztül vezet a Vecsést a szlovákiai Felsőzellővel összekötő, határon átnyúló földgázvezeték.

Később, mikor kiderült, hogy a földben „futó” csövek a lakott települések közvetlen-közelében – azaz száz méteren belül – haladnak majd, a környezetvédők még nagyobb indulatokat gerjesztettek. Mondván: mi történik, ha esetleg meghibásodás lesz, akkor talán emberéletek is veszélybe kerülhetnek. Persze ezeknek a félelmeknek a többsége csak afféle riadalomkeltés volt, de tény és való, ilyen tekintetben is az érdeklődés középpontjába került a vezetékhálózat ügye.

Közben beindultak a munkák. A 94 kilométer hosszú magyarországi szakasz balassagyarmati depóhelyére először a csövek érkeztek meg, aztán megkezdődött azok lefektetése. A nyugat-nógrádi vidék több településén, így például Romhány és Bánk között, valamint Szátok közelében a közlekedők maguk is közvetlen-közelről tapasztalhatták meg, mit is jelent egy ilyen gázvezeték-építés. A leglátványosabb elemnek mindenképpen a gyarmati vízmű-központ közelében a 22-es út „átfúrása” volt. Bizonyára sokan emlékeznek, milyen sokszor állt a forgalom, mert éppen hatalmas daruk emelték át a csöveket egyik oldalról a másikra – nem egyszer az éjszaka kellős közepén. Sőt, olyan információkat is hallani lehetett, hogy az Ipoly alatt olyan masszív kőzettömegbe ütközött a fúrógép, hogy múzeumi szakembereket hívtak a helyszínre, vajon tényleg az egykori vízimalom maradványainak „koccant” az eszköz?!

A tereprendezés után már csak a vezeték vonalában fekvő „jelzőkarók” mutatják, alattunk a földben bizony gázhálózat húzódik. Persze sokan kíváncsiak voltak arra, ugyan mikor indul meg a szállítás ezen a rendszeren.

Nos, a nemrégiben megérkezett erről is a tájékoztatás a médiához. A radiofocus.hu adott hírt nemrégiben arról, hogy március 10-én kezdődik a gázvezeték próbaüzeme: ezek szerint a Magyar Gáz Tranzit Zrt. közölte a csőrendszer kapacitásait a Szlovákia felőli balassagyarmati „betáplálási” és „kitáplálási” pontra. Április harmincadikáig kizárólag „megszakítható” kapacitást kínálnak fel, importra és exportra egyaránt, napi 4,8 millió köbméter mennyiségben. A közlemény hozzátette, a teszteléshez nem szükséges a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal engedélye, ezt csupán a tényleges kereskedelmi célú szállításra kötelező beszerezni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek a kereskedelmi gázszállításnak már idén január 1-én el kellett volna indulnia, ám a működtető cég indoklása alapján ezt műszaki és adminisztratív akadályok hátráltatták. Azt viszont nem részletezték, melyek ezek a késleltető tényezők. Arra azonban készüljenek fel a balassagyarmatiak: hamarosan újra szembesülhetnek arra a furcsa, „buhogásra” emlékeztető erős, már-már ijesztő hangra, amely a város déli határán lévő „szellőztető kútból” áramlik majd alkalmanként.

H.H.

Nem lesz zárt a gyarmati menekültszálló

Mivel az utóbbi év során jelentős mértékben megnövekedett hazánk déli határszakaszán a menekültek Magyarországra mozgása, itt volt az ideje, hogy a balassagyarmati idegenrendészeti szálló fenntartói is beszámoljanak, mennyiben érintik ezek a folyamatok a városban működő intézményt.

Az önkormányzat képviselő-testülete előtt nemrégiben számolt be minderről dr. Lipusz Brigitta, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal észak-magyarországi regionális igazgatója, illetve Orosz Jánosné, a városi kirendeltség vezetője. 

Elöljáróban dr. Lipusz Brigitta az országos „tendenciákat” ismertette, amiből a média útján szinte naponta értesül az átlagpolgár is: 2012 és 2013 között nyolcszáz (!) százalékkal emelkedett meg a Csongrád és Bács-Kiskun megyék területén az országba illegálisan érkező menekültek száma, ami 2014 első két hónapjában tovább fokozódott. Ezeknek az embereknek a döntő része koszovói illetőségű, a többiek afgánok, szírek, illetve néhány fekete-afrikai nemzet szülöttjei. Természetesen nem itt akarnak letelepedni, hanem az első alkalommal igyekeznek továbbállni a jobb megélhetést ígérő nyugat-európai országok irányába – lásd például legutóbb a győri vasútállomáson a vonatról százával leszállított menekülteket. A regionális igazgató hozzátette, e miatt ugyan változott némiképp a feladatok ellátása, de mindezek a város közhangulatát, legfőképpen pedig közbiztonságát nem befolyásolják.

Orosz Jánosné kifejtette, a balassagyarmati közösségi szállás jelenleg sem teljes kapacitással működik, azaz a maximális 111 fő helyett rendszeresen 80-90 ember tartózkodik a Kossuth és Ady utcák sarkán található egykori honvédkaszárnyában. Ráadásul igen nagy közöttük az úgynevezett „fluktuáció”, vagyis huzamosabb ideig senki sem tartózkodik a szállón, mindig újonnan érkezőkkel töltik fel a létszámot, hiszen innen, Balassagyarmatról is gyakran azonnal továbblépnek a koszovóiak. A menekültek, illetve az idegenrendészeti eljárás alatt állók számára a BÁH napi háromszori étkezést, internetszobát, konditermet, higiéniai szükségleteket biztosít. Folyamatos az orvosi ellenőrzés is, azaz bármilyen formában fertőző személy nem kerülhet be a többiek közé. A kirendeltség-vezető kiemelte, a korábbi évektől eltérően változott a korosztályos, egyéni összetétel is a szálló lakói között. Míg korábban nagyobb volt a közbiztonságra „potenciálisan” veszélyes férfiak száma, addig ma már java részben családok élnek itt, anyák, gyerekek – a diákok számára az oktatás a Dózsa György Általános Iskolában, egy „migrációs osztályban” biztosított. A szakember fontosnak vélte kihangsúlyozni, hogy a hatóságok visszajelzése alapján 2014-ben jelentősen visszaesett a szállás lakói által elkövetett szabálysértések száma, kisebb atrocitások csak az épületen belül keletkeztek, a városbeliekkel szemben történt cselekményről nem kaptak jelentést. A gyarmati rendőrök végeztek belül közbiztonsági ellenőrzést is, fegyverek, éles eszközök, tárgyak, netán kábítószer után kutatva, de csupán hamis utazási igazolásokra bukkantak. 

A képviselő-testület tagjai ezután különböző kérdéseket tettek fel a BÁH illetékeseinek. Dobrocsi Lénárd elsősorban arról érdeklődött, hogy várható-e a közeljövőben Balassagyarmaton bármiféle létszámbővítés, illetve az ide „utalt” személyekkel kapcsolatban végzett-e átvilágítást a Nemzetbiztonsági Hivatal vagy a Terrorelhárítási Központ? Utalva például arra, hogy ha az Iszlám Állam ellen netán bekövetkezne egy komolyabb méretű nemzetközi fegyveres akció, a terroristák esetleg bekeveredhetnek a menekültek áradatába, ezáltal fokozott veszélyt jelentve Nyugat-Európára is. A városatya hasonlóképpen arra is kíváncsi volt, hogy önkormányzati képviselői minőségében kaphat-e engedélyt a szálló személyes szemrevételezésre, mert korábban még az újságírói igazolványa felmutatásával sem engedték be.

Dr. Lipusz Brigitta válaszában egyértelműsítette: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal semmilyen férőhely-bővítésre nem készül, mi több, nincs tervben a közösségi szállás zárttá és őrzötté tétele. Ezt elsősorban a megváltozott belső személyi viszonyok indokolják, hiszen, ahogy fentebb is fogalmazott, nagy részben már családok tartózkodnak az épületben, akikkel szemben nincs ok ilyen szigorú eljárásra, és a „fluktuáció” során a váltást is hasonlóképpen családok alkotják. A nemzetbiztonsági kockázatokkal kapcsolatban pedig kijelentette, az érintett hivatalos szervek mindenkivel szemben lefolytatják a teljes körű vizsgálatot, azaz senki sem kerülhet Balassagyarmatra ilyen jellegű ellenőrzés nélkül. A személyes bejárás engedélyezéséről úgy nyilatkozott: korábban valóban voltak tiltó rendelkezések „külsős” látogatásról, de természetesen semmi akadálya, hogy a város érdekében tevékenykedő önkormányzati képviselők megtekinthessék belülről is a létesítményt, megismerhessék a körülményeket.

Csach Gábor alpolgármester szót kérve megerősítette, hogy az önkormányzat továbbra is támogatja a balassagyarmati közösségi szálláson az eljárásrend szigorítását, valamint az őrzött státusz létrehozását, és komoly szándéka a város vezetésének, hogy szorgalmazza, kerüljön el innen a menekülteket befogadó intézmény. Amennyiben a BÁH mégis fontolgatja az őrzött szállóvá átalakítást, esetleges létszámbővítéssel kiegészítve, e tekintetben a szándékokra nyitott a város vezetése. Dr. Lipusz Brigitta viszont újfent felhívta a figyelmet arra: az idegenrendészeti létesítmény speciális helyzete, a családok nagy száma, a különleges bánásmód követelménye, maga az a tény, hogy a javarészt koszovói polgárok békésen élnek az intézmény falai között, és a városlakók is a tapasztalatok szerint emberségesebben viszonyulnak a külföldiekhez, nem indokolnak a közeljövőben semmilyen szigorítást, így nincs tervbe véve az őrzötté tétel.

Hegedűs Henrik

Amikor a tehetetlenség a legfőbb úr

A visszavágás vágya mindig édes. Legalábbis hasonló érzésekkel szállhattak fel a Szeged mellől a kies nógrádi végek felé irányított autóbuszra az algyői férfi kézilabdázók. Hiszen ősz közepén otthonukban lepte meg őket alaposan a Balassagyarmati Kábel SE legénysége, szép győzelmet aratva, így a revans szelleme ott lebegett végig az Ipoly-partjára érkező járat felett.

E sorok írója egy párhuzamosan zajló közéleti esemény miatt csak jó negyedórás csúszással érkezett meg a Városi Sportcsarnokba: egyből feltekintettem az eredményjelző táblára, s magamban mondtam, minden elismerésem a fiúknak, hiszen 9-5-ös vezetésre álltak. Elég volt azonban csak néhány szót váltanom a közelben állókkal, hogy ugyan milyen előzmények után alakult is ki ez a négygólos fór, amikor már arra kellett ocsúdni, bizony 9-8-ra feljött az ellenfél.

(Molnár Ferenc vezetőedző: „Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, rögtön váltottam, miután Szabó Tamást kivették a játékból. Lépni kellett, mert Piroska Krisztián jobbátlövőben, az 1-1 elleni játékban nem tudja megoldani a támadásokat. Védekezésben lényegében egy kivételével mindent megoldottunk, a szélsők kizárását nem, holott külön kértem, ne hagyják a szélső befejezéseket.”)

Különösebb gond azonban egyelőre még nem adódott az algyői zárkózásból. Mi több, azt kellett tapasztalni, hogy az előző hazai meccsen csak ímmel-ámmal mozgó Albert-Tóth László táltos paripaként lendül a védők előtt, ugrik, lő és a többnyire visszahúzott bombái rendre ott landoltak az alföldiek kapujában. Ha pedig netán meglátta, ő képtelen a sikeres befejezésre, hát megjátszotta Maleticset és a bácskai fiú nem is hibázta el. Bár a Tisza-parti társaság kiegyenlített, mindig jött erre válasz gyarmati részről: Albert-Tóth egymaga hétszer volt eredményes az első harminc percben és 17-17-es döntetlennel vonulhattak pihenőre a csapatok.

(Molnár F.: „Albert-Tóth szuper első félidőt produkált, de a végén kapott egy nagyot a combjára. Úgy látszik, később ettől megijedt a fiatal játékos, mert a második félidőben szinte kapura sem mert törni.”)

Szünet után eleinte továbbra is a Kábel irányított, bár egyre több baki csúszott a támadásokban, ám hátul Rados Djukanovics többször mutatott be bravúros védéseket. A nagy iram nagy kapkodást is szült, mindkét oldalon rengeteg labdát eladtak a játékosok. Fontos pillanatnak tűnt a második harminc perc alakulásában, amikor 19-19-es állásnál, egy „hektikus” időszak végén Szabó Tamás ügyes egyéni megoldással remekbe szabott gólt lőtt, ám nem sikerült élni a lehetőséggel, mert a szélső védők, elsősorban Bécsi Mihály figyelmetlenségei nyomán lényegében úgy lőhettek kapura az algyői szélsők, mintha csak edzésen gyakorolnának. Támadásban viszont a Molnár edző által fentebb kifejtett okok miatt Albert-Tóth teljesítménye jelentősen visszaesett, Szabót továbbra is követő emberfogással őrizték, és a tinédzser Danisovszki hiába hajtott becsülettel, rutintalansága miatt nem tudta átvenni a vezérszerepet.

(Molnár F.: „20-20 után többször is volt lehetőségünk, hogy továbbra is vezessünk, de rendre a kapusban akadtak el a lövéseink. Az ellenfél edzőjének egyértelmű nyerő húzása volt, hogy időben lecserélte azt a kapusát, aki addig szinte semmit sem védett.”)

Még egyszer fellángolt a hazai gárda, de Szabó Tamás újabb betörést követően, 23-21-nél fordult a kocka. A beállóssal szembeni védekezés hiányosságai mind inkább felerősödtek, Gazsó motollaként mozgott Maleticsék karmaiban, miközben a másik oldalon sorra kimaradtak a lehetőségek. Tanítványai szétesését látva először 23-25-nél kért időt Molnár Ferenc, de kisvártatva ismét a „T” táblához kellett nyúlnia, mert már 25-28-at mutatott a „nagyóra”. Innen pedig már nem tudott felállni a balassagyarmati gárda.

(Molnár F.: „A mérkőzés végén algyői kollégámmal kielemeztük a meccset, és arra a közös álláspontra jutottunk, a kapuscserén túl nagyon sokat számított, hogy szinte egy sorunk játszott végig a pályán, és az nem bír el egy teljes mérkőzést. Ez volt a taktikájuk, hogy kifárasszanak bennünket. Amikor Tamást kiveszik a játékból, nekünk sok választási lehetőségünk nincs. Albert-Tóthnak és Danisovszkinak kell megoldani a támadásban a feladatokat. Sajnos most a szélsőink főleg védekezésben nyújtottak kritikán aluli teljesítményt. Amíg a bal oldalon tudtam legalább cserélni, jobbra nem lehetett, legfeljebb Bán Dávidot átvinni egy kis időre, hisz a fiatal Kordics ilyen képzettségű ellenféllel és szélsővel nem tudja felvenni a versenyt. A beállós játék kizárását is kértem, de a belső védők szintén gyenge teljesítményt nyújtottak.”)

Ezek után az utolsó percek már csak a nézőkben érlelték tovább a még nagyobb csalódottságot. A kilátástalan helyzetre jellemző, hogy 32-26-os vendég vezetésnél a még nagyobb „zakó” képe is felrémlett, de nem történt meg a totális széthullás. A lefújás után pedig olyan örömtáncot jártak az alföldi kézilabdázók, mintha a bajnokságot nyerték volna meg most.

(Molnár F.: „Lehet, hogy erős véleménynek hangzik, de vállalom: némelyik játékosom nem tudja miért, és hogyan kell küzdeni a bennmaradásért. Képességekkel is problémák vannak, de ezt fegyelmezetten, megfelelő motiváltsággal, összpontosított játékkal ki lehet egyenlíteni. Ma az utóbbi nagyon hiányzott. Amikor az algyői gárda két góllal elhúzott, nem maradt erő fordítani. Azzal nyertek a vendégek, hogy két azonos sorral rendelkeztek, nekünk pedig nincs olyan minőségi cserénk sem, akikkel ilyen mérkőzésen további nyomást gyakorolhatnánk az ellenfeleinkre. Sorsdöntő két találkozó következik, amennyiben nem szerzünk pontot, kiesünk.”)

Már éppen végeztünk a szakvezetői értékelő elemzéssel, amikor a Kábel-tréner még valamit odavetett, és igen meghökkentő volt, amit mondott: „úgy látom a háttérben egy nagyon kemény fúró munka beindult, és kíváncsi vagyok meddig maradhatok az együttes edzője”.

Emlékeztető jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Algyő FKSE 28-33 (17-17)

Balassagyarmat, 200 néző, vezette: Natkai, Szalay.

Kábel SE: Djukanovics – Bécsi 2, Jakubecz, Szabó T. 6/3, Maletics 4, Albert-Tóth 8, Radjenovics 2. Csere: Síró (kapus), Piroska, Danisovszki 5, Bán 1, Tihanyi. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Az Algyő legjobb dobói: Ambrus 6/2, Pál 5, Gazsó 5.

Hétméteresek: 5/3, ill. 5/4. Kiállítások: 8, ill. 18 perc (+1 kizárás: Gazsó, Szabó Tamással szembeni súlyos szabálytalanságért).

Az eredmény alakulása: 6.perc: 4-2, 16.perc: 9-5, 19. perc: 9-8, 22. perc: 11-11, 33. perc: 19-17, 43. perc: 23-21, 47. perc: 23-25, 52. perc: 26-28, 56. perc: 26-32.

Nincs napirenden a nyugat-nógrádi vasút fejlesztése

Csupán néhány menetrend-ésszerűsítési változás várható a jövőben a nyugat-nógrádi vasútvonalakon, a hálózat jelentősebb fejlesztése nincs a közeli tervekben – ez szűrődött le abból a tájékoztatásból, amelyet a Közlekedéstudományi Intézet munkatársai tettek a balassagyarmati képviselő-testület tagjai előtt.

A meghallgatást, illetve a téma napirendre vételét még tavaly év végén javasolta Dobrocsi Lénárd önkormányzati képviselő azzal az indoklással, hogy az utóbbi időben elég sok mendemonda keringett közszájon például a Balassagyarmat-Ipolytarnóc vasútvonal esetleges bezárásáról is.

Ezért is jött el a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) három munkatársa, Ács Balázs személyközlekedési igazgató vezetésével, hogy mintegy tiszta vizet öntve a pohárba teljes képet adjon, mi is a helyzet a nyugat-nógrádi vasútvonalakkal, mi várható velük a jövőben, egyáltalán kell-e férni járatmegszüntetésektől.

A felmerült kérdések, és az arra adott válaszok több résztémát is érintettek – ezek közül ebben a cikkben csak a legfontosabbakat emeljük ki. Dobrocsi Lénárd részéről először azzal kapcsolatban merült fel kifogás, hogy 2012-ben szinte teljesen titokban hajtotta végre a MÁV az úgynevezett „ütemes menetrendre” való áttérést, úgy hogy a változásokról nem értesítették előre az érintett utasközönséget, az önkormányzatokat, így előzetes érdemi véleményezés sem történhetett. Ezek a rendelkezések pedig igen hátrányosan érintették a Balassagyarmatról Aszódon keresztül vasúton Budapestre, vagy Miskolc felé közlekedőket. Hasonlóképpen a fővárosba azelőtt rendszeresen, és vasárnaponként teli kocsikkal közlekedő sebesvonat, népies nevén „Palóc Expressz” megszüntetése sem volt ésszerű lépés, mert a közkedvelt járat kiesésével rengetegen átpártoltak az autóbuszokhoz. A képviselő kiemelte még, hogy Aszódra úgy ér a „piroska”, azaz a BZ-szerelvény, hogy éppen lekési a csatlakozást, ami az emberek számára roppant bosszantó: különösen nyári időszakban, hiszen így például a Balatonhoz nyaralni utazók, ha lekésik a csatlakozást, nem tudnak a közvetlen vonattal menni, hanem Budapesten a Keletiből a Délibe át kell metrózniuk és úgy továbbhaladni. Szintén problémaként vetette fel a városatya az ipolytarnóci vonal helyzetét, amely az ősmaradványok megközelítése szempontjából kiemelten fontos, ám a hírek szerint a „szolgáltató” még az egyes nagyobb tömegigényekre sem hajlandó gyorsan reagálni: említésképpen a balassagyarmati Kiss Árpád iskolások kirándulni mentek volna, megrendelték a MÁV-felé az utazást, de ott egy hónap után sem válaszoltak a kérelmükre, így átpártoltak a Volánhoz. De Dobrocsi Lénárd szóba hozta a Drégelypalánk és Ipolyság közötti összeköttetés újraindítását is, itt egy hat kilométeres sínpárról lenne szó, amellyel a szlovák és magyar oldal közötti közlekedés is új „választási lehetőség” elé nézhetne. 

Pulay László képviselő – mint nyugalmazott MÁV-tiszt is – kerek-perec megkérdezte a vendégektől: milyen járművel érkeztek Balassagyarmatra? Amint elhangzott az „autóval” válasz, máris replikázott a testületi tag: „miért nem vonattal jöttek? Legalább személyesen megtapasztalták volna, milyen siralmas a helyzet”. Aztán kifejtette, az ő egyik nagy szomorúsága, hogy sokkal gyorsabbá lehetne tenni az aszódi vonalat, hiszen Galgamácsa után már felújított pályán haladhatnak a szerelvények, ellenben a nógrádi szakaszokon még sok helyütt vannak értelmetlen „lassújelek”. Ráadásul a korábbi ígéretekben úgy hangzott, hogy az esztergomi vonal villamosítása után a modern DESIRO-vonatokat ide „költöztették” volna át, kiváltva a „piroskákat”, ám ezek a motorkocsik nem ide kerültek végül.

A képviselő-testület részéről valamennyi felvetés és kérdés arra összegződött: a jelek azt mutatják, hogy a MÁV-nak szándékában sincs ezen a nógrádi helyzeten javítani, mi több, egyértelműen az itteni vasúti közlekedés leépítésére törekszik, csak éppen ennek okait nem tárják a közvélemény elé.

Ács Balázs, a KTI személyközlekedési igazgatója a felvetett kérdésekkel kapcsolatban nem sok jóval kecsegtetett, a legtöbb esetben pedig igyekezett kitérő választ adni, illetve közölte, több témában nem ők az illetékesek. Az ütemezett menetrend bizonyos módosításait maga is ésszerűnek tartaná, például az egyes járatok négy-öt perccel korábbi indulását, hogy az utasok elérjék a megfelelő csatlakozásokat Budapest és Miskolc felé, ám a jelentősebb változtatás nem aktuális, és az utasforgalom alakulása sem ad rá indokot. Az ipolytarnóci vonal jelentőségét sem értékelte túl nagyra, mondván a fővárosból vasúton több mint négy órát vesz igénybe, míg a turistacsoportok az ősmaradványokhoz érnek, így más közlekedési eszközzel oldják meg az utazásokat. A „Palóc expressz” sebesvonat ellentételezéseként pedig a Salgótarján-Budapest vasárnapi járatot említette meg, ahol ő maga számolt össze a Keletibe érkezéskor csupán hetven leszálló utast, vagyis szerinte nincs mód egyelőre a közvetlen balassagyarmati járat újraindítására. A Szlovákiával kapcsolatos szakaszok „megnyitását” Ipolyság és Losonc irányában éppen az Ipolyon túli tárgyalófél akadályozza, ameddig velük nem sikerül megegyezésre jutni, nem lehet új vonalak létesítésében gondolkodni. Ráadásul Ipolyságnak és Losoncnak az északabbi területek felé nincs kiemelt csatlakozása, és ez például a tátrai teherforgalom ide terelését sem indokolja. Az igazgató szerint jelenleg egyértelműnek látszik, hogy a Drégelypalánk-Ipolyság közötti sínek újrafektetése, és a közlekedés beindítása kizárólag „lokális”, helyi jellegű utasforgalmat eredményezne, azaz az ésszerűséget figyelembe véve ez sincs napirenden.

A továbbiakban kisebb-nagyobb részletkérdések merültek fel az aszódi vonallal kapcsolatban, így egyes megállóhelyek esetleges áthelyezése, illetve konkrét járatok (Aszódról induló utolsó napi vonat későbbre halasztása) ügyében, de összességében kiderült: nem várható, hogy akár pár éven belül is a nyugat-nógrádi vasút ismét fellendülő pályára léphet – ellenkezőleg…

Hegedűs Henrik

Kommunizmus áldozataira emlékeztek

Balassagyarmaton egyedül a Jobbik helyi ifjúsági tagozata emlékezett meg nyilvános rendezvényen a kommunizmus áldozatairól – szombat este a Zichy utcában. Annál a háznál, amelynek homlokzatán még ma is ott áll Révész Gábornak „a szocializmus mártírjának” márványtáblája (Révész Gábor egyébként a szociáldemokrata párt egykori helyi elnöke volt, majd a Tanácsköztársaság idején a megyei direktórium tagja).

Az ifjúsági tagozat nevében Veres Zsófia városi elnök mondott rövid beszédet, kiemelve, hogy nem csupán azokra emlékeznek minden esztendőben február 25-én, akiket a kommunizmus idején ítéltek halálra, vagy súlyos börtönbüntetésekre, hanem mindazokra is, akik bármilyen önkényuralmi rendszerben ártatlanul szenvedtek. A szónok hozzátette, nem véletlenül szervezték ide, a Zichy utcába az eseményt: szomorúan tapasztalják, hogy egy magára sokat adó településen, a Civitas Fortissima címet büszkén viselő városban még ma is lehet köztéren olyan emléktábla, amelyet egy zsarnok korszak képviselői állítottak.

A résztvevők ezután a közeli katolikus főplébánia templomhoz sétáltak, ahol gyertyákat és mécseseket gyújtottak a hősök keresztjénél.

H.H.

Olimpiai bajnokok sütötték a csörögefánkot

Hagyományőrzés és az olimpizmus szelleme – ennek a két eszmének jegyében rendeztek eseménysorozatot pénteken Nógrádon, a Napraforgó Hagyományőrző és Szociális Egyesület, illetve a helyi dr. Hesz Mihály Általános Iskola szervezésében – a névadó kajakos olimpiai bajnok, valamint a szintén ötkarikás győztes vívónő Sákovicsné Dömölky Lídia közreműködésével.

A híres vár tövétől mintegy száz méterre lévő, tizennyolcadik században emelt katolikus templom szomszédságában található egykori egyházi iskolájánál – amit nemrégiben közösségi házzá korszerűsítettek – gyülekeztek a programok résztvevői. Benn, az épületben dr. Hesz Mihály, a település szülötte, az 1968-as mexikóvárosi olimpia kajak egyes ezer méteres győztese beszélgetett népviseletes asszonyokkal, Szórágy Gyuláné polgármesterrel, illetve a váci Boronkay szakközépiskola „olimpiatudor” diákjaival, míg egy másik szobában helybéli hölgyek szorgosan készítették elő a nap főszereplőjének, a böjti étekként számon tartott csörögefánknak a hozzávalóit – serényen „kezelték” a nyújtófát, dagasztottak bőszen. Nemsokára megérkezett a másik díszvendég, Sákovicsné Dömölky Lídia, az 1964-es tokiói játékok női tőrcsapatának aranyérmes tagja, akit dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára kísért el – így kezdődhetett az ünnepség megnyitója, Bényi Endre egykori nógrádi kántortanító emléktáblája előtt.

Babatiné Márton Márta, az iskola igazgatója köszöntő szavait követően Piroska János, a nógrádi Nagyboldogasszony Alapítvány kuratóriumi elnöke idézte fel a kántortanító életútját, felemlegetve, hogy a két világháború közötti időszakban Bényi Endre mi mindent tett a kis község kulturális életéért, a cserkész – és leventemozgalom fejlesztéséért, a katolikus hitközség megerősítéséért. Dr. Hesz Mihály szintén szólt néhány szót az elődről, köszöntve az érdeklődők soraiban a kántortanító kilencven esztendős leányát. 

Ezután következett a „főzőcske de okosan” programrész. A közösségi ház egyik szobájában berendezett „sütőhelyen” a hatodik osztályos tanulók vállalták, hogy a csörögefánkot együtt készítik el a hírneves sportolókkal – akik szintén kötényt kaptak, Hesz Mihályén például „a konyha királya” felirat díszelgett. Nyilas Kálmánné, a Napraforgó egyesület vezetője és egy segítője iránymutatásával indultak a műveletek, és természetesen kis ismeretterjesztő foglalkozás is zajlott menet közben, milyen alapanyagok szükségeltetnek eme ízes étel előállításához, milyen elmaradhatatlan hozzávalókkal kell még finomabbá tenni ezt a süteményt. Némi anekdotázás is vegyült a munkákba, amelyekben a víg kedélyű kajakos bajnok járt az élen.

Amint befejeződött a főzőcske-oktatás a nép elindult a közeli művelődési házba, amelynek kistermében Végh József nyugat-nógrádi helytörténész várta a résztvevőket. Diaképes előadásában a farsangi ünnepkör különböző szokásait mutatta be, a rönkhúzástól, a dőrejáráson át a szlovák ajkú vidékek kiszebábu-égetésén keresztül a hamisítatlan mohácsi busójárásig. Megtudhattuk azt is, hogy a busóknak emléket állító mohácsi oszlopművet a bánki Laluja András szobrászművész készítette.

Az olimpiai bajnok vendégekkel Hegedűs Henrik balassagyarmati újságíró-olimpiatörténész  beszélgetett pályafutásuk nagy napjairól, a tokiói és mexikóvárosi sikerekről. Sákovicsné Dömölky Lídia felidézte a női tőr csapat finálé legizgalmasabb pillanatait, amikor a szovjet válogatott ellen az utolsó asszóban ő vitte be a végső győzelmet jelentő találatot. Hesz Mihály – akit a gyerekek csak „Misa bácsiként” szólítanak itt, Nógrádon – pedig arról mesélt, micsoda erőfeszítések szükségeltettek, hogy a mexikói magaslati, oxigénhiányos viszonyokban is maradjon kellő energia az utolsó méterekre, s így előzze meg hatalmas hajrával a szovjet-orosz Saporenkót.

Az élménybeszámoló végén a diákok virágokkal és a csörögefánk okleveles formába bújtatott receptjével köszönték meg a hírességeknek, hogy eljöttek hozzájuk, majd együtt elfogyasztották a finom ebédet.