Karantén napló 1/3

Március 28. 18.30

Bővel elmúlt dél, mire kiérek Őrhalomba. Az állatok fittyet hánynak a koronavírusra, farkcsóválással és kedves vakkantással üdvözlik a gazdát, örülve, hogy végre csillapíthatják éhségüket.

Ebéd után kisétálok a kertbe. Csodás tavaszi nap van, jó beleszippantani a levegőbe, még akkor is, ha a harmadik szomszéd most kezd gazégetésbe. Virágzásnak indult a sárgabarackfa. Tavaly egy szem termés sem volt gyümölcsből, egy deciliternyi cefrét sem csöpögtethettünk a hordóba. Idén talán megszán bennünket az időjárás, bár ki tudja, a meteorológia a jövő hétre ismét fagyokat jósol. Csak éljék túl a bimbók! Szépen rügyezik a cseresznye, a kert végén a körte is „megindult”.

Gyorsan „körbesuhanom” az internetet. Az operatív törzs sajtótájékoztatójától az egyéb hiteles hírekig. Sajnos a tegnapi koronavírusos halott a balassagyarmati kórházban hunyt el. Szomorú.

Öt óra után vissza a városba. Terveim szerint a drótszamár nyergében még egy röpke járőrözést tettem volna a kora estében, de erről inkább lemondok. Az Ipoly felől fekete fellegek tornyosulnak, és félő, menet közben kapna el a fránya zápor. Éjjel amúgy is óraátállítás, holnap hosszabb ideig élvezhetjük a világosságot. Jól döntöttem. Alig érek be a lépcsőházba, hallom az esőcseppek koppanását, mire a vacsorát majszolom, már szakad rendesen.

Virágot bontott a barackfa

Ne feledjük, fél nyolckor taps helyett néma főhajtással adózzunk a kórházunkban elhunyt személy emlékére!