2016. szeptember 22., csütörtök

Huszonöt éves történetek (1.) – „Muhoraiak” és „Hídmegiek”

Az ötlet hirtelen jött. Alapját egy hír szolgáltatta, mondván épp huszonöt esztendővel ezelőtt tért át a digitális technikára az akkori Nógrád megyei napilap szerkesztősége. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy szűkebb pátriánk sajtója milyen témákat dolgozott fel akkoriban, és 1991-ben, a rendszerváltás hajnalán minek örültek leginkább a nógrádi emberek, avagy milyen gondok is szaporították a ráncaikat. A múltidézésben segítségünkre volt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár központi támogatásból megvalósult digitális adattár-bővítése, melynek nyomán internetes formában is olvashatóvá váltak a korabeli napilap példányai.

Mivel ma 2016. szeptember 22-ét írunk, célszerű ezt az emlékezést pontosan a huszonöt évvel ezelőtti napnál indítani. Csakhogy 1991-ben szeptember huszonkettedike vasárnapra esett, amikor nem jelenik meg újság. Fogtunk magunkat, és az egy nappal korábbi számba tekintettünk bele.
A címlapon az első, amire felkapjuk a fejünket az „Elnök a várfalon” című írás. Ez arról szól, hogy pénteken Nógrádra látogatott Göncz Árpád köztársasági elnök, aki a falu fölé magasodó vár történelmi környezetében Széchenyi-emléktáblát avatott. A cikk szerzője érdekességként elmondta, hogy a fiatalos államelnök a biztonsági emberek legnagyobb rémületére a polgármester és a váci megyéspüspök társaságában végigjárta a várfalakat, és közben parolázott, beszélgetett a helybeliekkel.

Ugyancsak a címlapon induló írás „A királynő hétköznapjai” címet viseli. Fejérvári Judit, az 1990-es Nógrád Szépe választás győztese mesélt arról, mi történt vele a verseny óta: lediplomázott az egri főiskolán, s most éppen munkanélküli, miközben szorgosan tanul, részt vesz az orosz tanárok angol nyelvi átképzésében. Nem leplezte csalódottságát a Miss Hungary versenyen szerzett negatív tapasztalataival kapcsolatban, mondván sok vetélytársát „futtatták”, protekciósak voltak, míg a szervezés legfeljebb elégséges osztályzattal minősíthető.
Szó esik a lapban arról, hogy hamarosan megnyílik Salgótarjánban az első magánpatika, illetve, hogy a hétvégén országos fül-orr-gégészeti orvoskongresszust rendeznek a Hotel Medvesben. Szabó Gy. Sándor újságíró pedig Ipolytarnócon találkozott „egy boldog öreggel”: a kilencvenegy esztendős Gál Lajosné, a falu legidősebb asszonya vidáman mesélt küzdelmes életéről, és a mai napig dolgozik, most éppen a kapubejáratot festette le. Legfőbb társa a rózsafüzér, és vasárnap délután rendre felkeresi a barátnőit, akikkel együtt „leánykodnak”.
A harmadik oldalon pillanatképet kapunk Szendehelyről, ahol „nemcsak álmodoznak”, és megtudhatjuk, hogy több támogatást remélnek a megye hadirokkantjai. Záborszky Csaba szügyi evangélikus lelkész arra panaszkodik, hogy Paskai László bíboros mohorai látogatására nem hívták meg az evangélikus egyház képviselőit, holott száztíz lutheránus felekezetű ember él a községben. Ez nem egyezik az ökumenizmus szellemiségével.
A tematikus oldalon Salgótarján és környéke hírei kerültek középpontba. Itt egy kísértetként visszatérő téma a vezető anyag: a „tarjáni penészperként” közismert, leromlott állagú salgótarjáni belvárosi lakások kurta-furcsa értékesítésének ügye immár a Legfelsőbb Bíróságra érkezett el. Mátraszelén pedig már két kifli eladása is veszteséget jelent, míg a nógrádi országgyűlési képviselők körjáratra indultak, hogy a Karancs völgyében és az Ipoly felső folyása mentén elterülő településeken megvizslassák, Karancsberénytől Szécsényig milyen a mezőgazdaság helyzete, milyen széles mozgástérben foglalkoznak növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, vagy éppen tejfeldolgozással.
A művészeti témákat taglaló oldalon beszélgetés olvasható Lehoczky Zsuzsával, dr. Csongrády Béla arról ír, hogy szeptember 30-án kezdődik Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban a színházi szezon, míg Réti Zoltán balassagyarmati festőművész arról beszél, konok csöndben, de reménytelten dolgozik új alkotásain.
A nyolcadik oldalon elérkezünk a lapszám leginkább kifejtett, már-már a bulvár határait súroló, éles hangú helyszíni riportjához, ami Mohora aktuális perpatvarait teszi pellengérre. Szilágyi Norbert néha igen maró gúnnyal ecseteli azt a parttalan küzdelmet, ami Fajcsik József polgármester és ellentábora, vagyis a „Muhoraiak” és a „Hídmegiek” végeláthatatlan közéleti tusakodásából áll. Felgyújtással való fenyegetések, tettlegességek, egymás falragaszainak kitartó tépkedése, autós gázolási kísérletek vádjai: széles a repertoár a másik tábor tagjainak tönkretételére, ellehetetlenítése – a béke halovány esélye nélkül. Szakadatlan a düh, az ökölrázás, a felek igazuk érvényesítése érdekében még Antall József miniszterelnökig is elmennének. Nem véletlen a cikk címe: „Szép kis Mohora…”.
Végül egy kis megnyugvás a sportrovatnál: a salgótarjáni NB I/B-s kosarasok kiadták a hétvégi jelszót: „felfalni a Falcót!”, azaz győzelmi reményekkel várják a bajnokság nyitányát.
Aki részletesebben olvasna a fent említett témákról, kattintson rá a https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_nogradmegye_nograd_megyei_hirlap/ oldalra.

Az Új Nógrád 1991. szeptember 21-i lapszámából Hegedűs Henrik szemlézett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése