A
Bergendy együttes hetvenes években szerzett közismert dalából, a „De nehéz az
iskolatáska” mondanivalója már rég a múlt ködébe veszett. Manapság a fiatalok
divatos hátizsákkal, vagy éppen kis táskákkal vonulnak szeptember elsejétől a
suliba, csak a legszükségesebb holmikat magukkal cipelve. Hol van már a
focicsapatok neveivel telefirkált tolltartók, a gondosan kikészített
körzőkészletek, a figyelmesen becsomagolt, szamárfül-mentes füzetek világa.
Felgyorsult a világ, ma már Peti sem áll a ház előtt, hanem rohan, nehogy
elkéssen, mert az első tanórán dolgozatot ír, s nem a kislány nyomában szedi
lépteit, elvégre úgyis találkoznak délután, s pár édes csók csattan a ligeti
fák hűvösében.
Egyszóval
becsöngettek! Diákokkal telnek meg az utcák és terek, tereferélő, csacsogó
lányok formás alakjait figyelik a fiúk a kora őszi verőfényben – persze csak
miután a mobiltelefonjaik kitartó ujjpötyögtetéseivel kiböngészték magukat a „fészbukos”
világháló rengetegében. Hosszú hónapok óta egymást nem látott barátok
beszélgetnek hosszan a nyári élményekről a kollégiumi bejáratok előtt.
Újra
itt a tanév, és aztán tényleg ne hangoztassa az ifjú sereg, hogy egyáltalán nem
várta sóváran a szeptember elsejei nyitányt: mert addig jó, míg fiatal és
gondtalan az ember!
Hegedűs
Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése