Ha
Szendehely felől érkezünk a Rétság határában lévő dombtetőre, balra egy
magaslaton rögtön szemünk elé tárul az egykori honvédlaktanya tömbegyüttese. Az
utolsó katona lassan húsz éve már, hogy elhagyta a Hunyadi János nevét viselő
harckocsi ezred kötelékét. Azóta a dandár egykori épületei közül néhányat más
célra hasznosítottak, de nagy terület még új gazdákra vár. A helyőrség
megalakulásának nyolcvanadik évfordulójára több tucatnyian emlékeztek szombaton
a nyugat-nógrádi városban.
Az
ünnepségsorozat résztvevői először a volt laktanya kapujánál gyülekeztek. Itt,
a bejáratnál található emléktábla koszorúzásával kezdődött a nap, majd a
szervezők és vendégeik átsétáltak a közeli művelődési központba. A
színházteremben a házigazdák nevében Jávorka János nyugállományú ezredes, a
Rétsági 31. Hunyadi János Harckocsidandár Baráti Kör elnöke elevenítette fel a
laktanya nyolc évtizedes történetét. Megtudtuk, hogy a Gömbös Gyula kormánya
idején, 1935. május 16-án kelt honvédelmi miniszteri rendelet írta elő a
rétsági kaszárnya megépítését, ami két év múlva készült el teljesen, és a
korszak legmodernebb magyarországi laktanyája volt. Az első alakulatot 1936.
október elsejei hatállyal vezényelték ide, ezért időzítették erre az esztendőre
a nyolcvanadik évforduló megünneplését.
Az ezredes hozzátette, a helyőrség több mint hatvan éves fennállása
során rengeteg változás történt, és nem csupán a rendszerek kicserélődése
miatt. Itt készítették fel és képezték ki az 1941-ben a keleti frontra küldött
s ott többségében hősi halált halt 11. harckocsi zászlóalj tagjait, majd a
második világháború befejezését követően rövid ideig hadikórház is működött a
laktanya területén.
Az
újabb korszak 1951-ben kezdődött, amikor a páncélos ezred elfoglalta
állomáshelyét, nem sokkal később pedig a történelmi forgószelében az 1956-os
események során is előtérbe kerültek a rétságiak, hiszen Pálinkás-Pallavicini
Antal és alakulata innen indult kiszabadítani felsőpetényi házi őrizetéből
Mindszenty József bíboros-hercegprímást, az őrnagy később életével fizetett
bátor cselekedetéért.
Az
ezredet 1957-ben szervezte újjá a Kádár-rezsim, immár önálló harckocsizó
dandárként, felszerelve a kor ismert páncélos típusaival: 1962-ben
T-54-esekkel, 1965-ben pedig T-55-ös típusokkal korszerűsítették a
gépállományt. Jávorka János kiemelte, az 1968-as nyári, csehszlovákiai
események alkalmával mozgósították az ezredet és a „Zala” fedőnevű hadgyakorlat
keretében vettek részt a rétságiak a szomszédos ország fontosabb stratégiai
pontjainak megszállásában – akik csak október végén tértek vissza a laktanyába.
Az 1970-es évektől egészen a megszűnésig többször történt korszerűsítés,
teljesítettek itt különböző kiképzési feladatokat. Az egykori parancsnok, a
baráti kör elnöke szomorúsággal szólva, de nem kis büszkeséggel hangsúlyozta,
hogy az alakulat felszámolása 1997 tavaszától példás rendben zajlott, minden
tekintetben, beleértve a technikai eszközök, fegyverzetek, lőszerek és
robbanóanyagok leszerelését és elszállítását, amit a megállapított határidőre,
egyre szűkülő személyi állománnyal, végrehajtottak. Kifejtette: itt, Rétságon
egy igen összeforrott, jól felkészült tiszti és tiszthelyettesi kar, polgári
dolgozói csoport, illetve a folyamatosan változó összetételű sorkatonai
állomány végezte a haza fegyveres védelme érdekében a részére meghatározott
feladatokat. A dokumentumok, ellenőrzési jelentések is hűen bizonyítják,
eredményes, szigorú és következetes felkészítő és kiképző munka jellemezte a
rétsági ezred tevékenységét.
Végül
az ezredes a megszűnés utáni körülményekről, személyes pályaívekről is szót
ejtett. Elmondta, legtöbben, akik életkorukból adódóan nem élhettek a
nyugállományba vonulás lehetőségével, nagyon nehéz helyzetbe kerültek. A
szerencsésebbek más rendvédelmi szervek kötelékeibe kerültek, de ez
elköltözéssel, az új helyre történő beilleszkedéssel járt együtt, ami nem
működött zökkenőmentesen, és a korábbiaktól jelentősen eltérő viszonyok közt
találták magukat. De a „rétsági iskola” jó alapokat biztosított, amit kiválóan
mutat, hogy a tisztek közül többen ma magas beosztásban tevékenykednek. A
baráti kör és a Rétsági Árpád Egylet tagsága pedig tovább ápolja a
hagyományokat, részt vállalva a helyi és környékbeli fiatalok hazafias
nevelésében, például a katonai járőrverseny vagy a military tábor
lebonyolításával.
A
továbbiakban elismeréseket adtak át a honvédelmi nevelőmunkában, a honvéd – és
kulturális hagyományok ápolásában élen járó személyiségeknek: Korbely Erik,
Csengeri Attila, Torma István, Csank Csaba, Király László, Simon Katalin, Fülöp
Zsolt, Fehér László, Botschner Balázs és Drozgyik Richárd vehetett át jutalmat
Jávorka Jánostól, valamint az Árpád Egylet elnökétől, Fodor Lászlótól.
A
helyőrség alapításának nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendezett
megemlékezést gálaműsor zárta.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Girasek Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése