Kapott-e a személyzet szóbeli utasítást
a vonatkeresztezésről? Ez volt a fő kérdés, ami felmerült a tavaly augusztusban
Galgaguta és Acsa között történt súlyos vonatbaleset tárgyalásának első, keddi
napján, a Balassagyarmati Járásbíróságon.
Komoly médiaérdeklődés kísérte a
tárgyalást: a sajtó képviselői előbb odaértek a Balassagyarmati Törvényszék
alsó szinti folyosójára, mint maguk a főszereplők. A televíziós kamerákat látva
dr. Szarka Attila bíró rögtön meg is szabta a felvétel-készítés feltételeit – a
vádlottak pedig nem járultak hozzá arcuk és teljes nevük megjelenítéséhez.
Az ügyész a vádirat ismertetése során a
tényeket rögzítette: ezek szerint 2015. augusztus 16-án reggel nyolc órakor
közel húsz perces késéssel gördült ki a Balassagyarmatra tartó BZ-személyvonati
szerelvény az aszódi vasútállomásról. Galgamácsán a mozdonyvezető és a vezető
jegyvizsgáló egyaránt szóbeli megerősítéssel kísért írásbeli utasítást kapott
arról, hogy Acsa-Erdőkürt állomáson vonatkeresztezés lesz, azaz itt be kell
várniuk a szemből, Balassagyarmat felől érkező járatot. Ezt a személyzet nem
olvasta el – tehát nem vette tudomásul -, és Acsa, illetve Galgaguta között,
már Nógrád megye területén a nyílt vágányon összeütköztek a szemből érkező
vonattal. Ugyan egymás észlelését követően mindkét mozdonyvezető fékezett, de a
mintegy háromszáz méteres szakaszon csupán 25-28 kilométer per órára csökkent
le a járművek sebessége, így elkerülhetetlenné vált a karambol. A balesetben
négyen súlyosan megsérültek (köztük az Aszód felől jövő vonat vezetője),
további huszonegy személy könnyű sérülést szenvedett, valamint jelentős,
százmillió forintot meghaladó anyagi kár keletkezett. Az ügyészség vasúti
közlekedésben bekövetkezett tömegszerencsétlenség gondatlan okozása miatt
helyezte vád alá elsőrendűként az aszód-balassagyarmati járat vezető
jegyvizsgálóját, másodrendűként ennek a vonatnak a vezetőjét, harmadrendűként
pedig a galgamácsai forgalmi szolgálattevőt, és számukra felfüggesztett
szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
A vádlottak meghallgatása során az
elsőrendű M. Z. vezető jegyvizsgáló nem kívánt vallomást tenni, így az ügyben
korábban tett megnyilatkozásait a bíró olvasta fel. Ebből kiderült, hogy
Galgamácsára érve heves zivatarral szembesültek, így a forgalmi szolgálattevő a
vonatra felszállva adta át a későbbi menetre vonatkozó utasításokat. Ő maga, a
zuhogó eső miatt az első kocsi hátsó részéből az utastéren át haladt a
mozdonyfülkéig, ahol már a jármű vezetője aláírta a továbbhaladásra vonatkozó
előírásokat tartalmazó lapot. A forgalmista őt is aláírásra kötelezte, de
szóban nem ismételte meg az utasítás tartalmát. Az iratot ezek után nem látta,
így nem is olvasta el, tartalmát nem ismerte. Acsa-Erdőkürt állomáson
rutinszerűen végrehajtotta a sorompó-állítási feladatokat, majd a szerelvényt
az előírásoknak megfelelően menesztette Nógrádkövesd felé. Már a nyílt pályán
haladtak, amikor mobiltelefon-hívást kapott Nógrádkövesdről, hogy a szembejövő
vonat közeleg, de éppen abban a pillanatban már hangzott a kürt, a
mozdonyvezető gyorsfékezésbe kezdett, ő pedig a vezetőfülkébe sietett. Miután
látta, hogy elkerülhetetlen az ütközés, visszarohant az utastérbe, és
elkiáltotta magát, mindenki kapaszkodjon, mert karambol lesz. Az ütközést
követően pedig gyorsan megvizsgálta milyen súlyos sérülést szenvedtek az
utasok.
G. L. mozdonyvezető hasonlóképpen nem
kívánt teljes vallomást tenni, mindössze a korábban elmondottakat kiegészíteni.
A bíró ezt is felolvasta: ebből kitűnt, hogy a mozdonyvezető a nagy eső miatt a
vezetőfülke bal oldali ablakán kihajolva akarta átvenni az utasítást a
forgalmistától, de az közben már felszállt a peronra. Saját megállapítása
szerint nem hallotta, hogy szóban is közölték volna vele az utasítás szövegét,
de mindkét példányt, a kalauzét is ő vette át, mert kollégája még nem ért oda.
Arra a kérdésre, hogy miért nem hallotta meg a szolgálati mobiltelefonon
történő hívást a szembejövő vonatról szóló figyelmeztetésre, úgy felelt, hogy
nem hallotta meg a csörgést, feltehetően olyan szakaszon járhattak, ahol nincs
vétel. A szembejövő vonat észlelését követően azonnal megkezdte a mentő
műveleteket, és az utolsó pillanatig bízott abban, hogy az ütközés elkerülhető,
majd miután látta, hogy ez nem lehetséges, gyorsan hátra futott. Ő maga
lábtörést szenvedett, de az utasok állapotának első vizsgálatában még részt
vett a jegyvizsgálóval együtt.
T. A., a galgamácsai forgalmi
szolgálattevő vallomásában határozottan úgy fogalmazott, ő teljes mértékben az
előírásoknak megfelelően járt el. Azaz amikor felszállt a vonatra, nem csupán
az űrlapokat nyújtotta át aláírásra, hanem annak tartalmát szóban is közölte a
személyzet mindkét tagjával. Ezt a mozdonyvezető aláírta, de szóban nem felelt,
a kalauz pedig miután átfutotta az iratot, egy „rendben” kijelentéssel jelezte,
tudomásul vette, mit tartalmaz az intézkedés. Ezután menesztette a vonatot, és
csak később, a balassagyarmati állomásfőnöktől értesült a baleset
bekövetkezéséről.
A bíró, az ügyész, illetve az ügyvédek is
a vádlottakhoz intézett kérdéseikben elsősorban azt firtatták, milyen
körülmények között történt az utasítás átadása és átvétele, illetve a
tartalmának milyen formában történt a szóbeli ismertetése – ahogy azt elvileg a
szabályzat előírja. A szembesítés sem járt eredménnyel, hiszen mindhárom
vádlott fenntartotta eredeti vallomását.
Az első tárgyalási nap tanúk – többek
között a vétlen vonatvezető és jegyvizsgálója, illetve a nógrádkövesdi
forgalomirányító – meghallgatásával folytatódott.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése