Tegnap
este már semmi kedvem sem volt új bejegyzést illeszteni a naplómba, igaz
különösképpen új téma sem adódott 7-8 óráig. Legfeljebb azt az örömömet tudtam
volna tolmácsolni, hogy a keddi virradóra megérkezett fagy nem tett különösebb
kárt a barackfámon, sőt, a méhecskéket sem riasztotta vissza a lehűlés,
folytatták szorgosan nektárkodó tevékenységüket.
Már
csak reggel értesültem a friss hírről, miszerint megnyitották a gyarmati
határátkelőt. No azért ne szedje most senki sem gyorsan a sátorfáját, ne
tervezzen kedélyes folyón túli, felvidéki kiruccanást ebben a karanténordító
sápadtságban, hiszen csupán az ingázó munkások, illetve a mezőgazdasági
földterületük művelése ürügyén átlátogató személyek előtt tárult ki újra Szézám
eme kies kapuja.
Ugyancsak
érdekes info, hogy most már megosztják a közvéleménnyel a koronavírus miatt
elhunytak alapbetegségeit. Nem kell hozzá sok logika, hogy az alkoholos
májzsugorban szenvedő 38 éves férfit beazonosítsuk a brit diplomatával. No
comment!
Egészen
kivirult délelőttre az idő. Azért kihalt a város. Legyen is úgy, amíg
lecsengenek ezek a járványos napok és hetek…
