Nem csak a város hősei voltak

Megszámlálhatatlanul sok koszorú a városháza oldalában. Felette az emléktáblán a dicső múlt, márványba foglalt hős nevekkel. Balassagyarmat 1919. január 29-re emlékezett. Arra a napra, amikor a nagyszerű polgári összefogás eredményeképpen kiűzték a cseh betolakodókat, és nem csupán otthonukat, lakóhelyüket, hanem a hazát is megmentették. Ezért csatolták örök időkre a település névtáblájához: Civitas Fortissima, azaz Legbátrabb Város.

Persze nem mindig telt így, díszes ünneppel ez a hideg januári délelőtt-délután. A két világháború közötti hazafias pátosszal teli köszöntések után a kommunista-szocialista rendszer sötét homályba kényszerítette a város legfényesebb pillanatait. Száj nem beszélhetett nyíltan az elődök tetteiről, mert mindig akadt egy pár fül, amely hallgatózott, és jött a büntetés, legenyhébb esetben az erős szemrehányás. De elérkezett az idő, amikor kinyíltak, kinyílhattak a szemek: Kamarás József vezetésével elindult egy kezdeményezés, nagyon mélyről, és kimért, határozott szívóssággal építkezve, nem egyszer falakba ütközve, de az akadályokon mindig túljutva, mígnem Urbán Árpád országgyűlési képviselő az ország parlamentjében előterjeszthette a „Civitas Fortissima cím” törvényjavaslatát, amit a Tisztelt Ház megszavazott.

A három esztendő híján egy évszázaddal ezelőtti eseményeket pénteken több helyszínen, más-más részlet hangsúlyozásával, de ugyanolyan végkövetkeztetéssel idézték fel a szónokok. A temetőben Sinkóné Szrenka Anikó, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója, a vasútállomáson Görög Imréné, a Kiss Árpád Általános Iskola igazgatója, a főtéri Civitas Fortissima szobornál Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban pedig Medvácz Lajos polgármester és dr. Szakács Zoltán, a Civitas Fortissima Kör elnöke. A civil kurázsi, az összefogás, a rendíthetetlen hazafiság győzelmet aratott, a harc nem bukhatott el, mert a résztvevők a legvégsőkig kitartottak hitük, céljuk mellett és ők valóban nem csupán a város, hanem az egész ország hősei lettek. A beszédek során mindenki azt hangsúlyozta, a vészes történelmi időkben a vasutasok, polgárok, katonák, és a helyi politikai élet kulcsszereplői egyaránt felismerték, és végül tettükkel erősítették meg: Balassagyarmat magyar föld, amiért érdemes küzdeni, érdemes veszélyt vállalni, vérünket ontani, és meghalni. A bátorság megsokszorozta az erőt, a laktanyát, ahova befészkelték magukat a megszállók, megostromolta a sereg, géppuskák kattogtak, közelharcot vívtak, és 1919. január 29-én visszafoglalták, megmentették ezt a kis, Ipoly-menti földdarabot a hazának. Az összefogás példája pedig lebegjen fennen, az utókor számára is mutatva az utat, hogy a közösség, ha érzi, hogy együtt kell működni egy nagy cél érdekében, mindenre képes, elképzelhetetlen energiákat mozgósíthat – a mai fiatalság számára is rengeteg üzenet hordoz tehát „A Legbátrabb Város” szellemisége.

Medvácz Lajos kitért arra is, ahogy közeledik a dicsőséges események századik évfordulója, úgy lesz egyre nagyobb és nagyobb rangja nem csak helyben, de a megyében és az országban is Balassagyarmat legnagyobb ünnepének. Dr. Szakács Zoltán pedig képszerűen mutatott rá: az 1919-es tettekre való emlékezés és a tisztelgés rendszerváltás idején felizzott szikrája lobogó fáklyává terebélyesedett, és a ma nemzedékének már nincs más dolga, mint hűen őrizni a lángot, ami most már biztos, hogy sohasem alszik ki.

A központi ünnepségsorozat zárásaként adták át a művelődési központban a díszpolgári címeket és a Pro Urbe elismeréseket. Ebben az esztendőben Csemniczky Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ idén nyugalomba vonult igazgatója, illetve Ember Csaba, a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, a százötvenegy esztendős Balassagyarmati Dalegylet karnagya kapta meg a díszpolgári kitüntetést. A Balassagyarmatért emlékérmet idén négy kiemelkedő személyiség érdemelte ki: poszthumusz Telek Balázs, a tavaly ősszel tragikusan fiatalon elhunyt nemzetközi hírű fotóművész; Sztancsik József sportvezető, a városi triatlon élet egyik vezéralakja, a Gyarmati Színkör tagja; Melo Ferenc, a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatója, aki 1992 óta irányítja az intézményt, illetve dr. Szrenka János, a dr. Kenessey Albert Kórház-rendelőintézet sebészeti osztályának vezető főorvosa. A díjakat Medvácz Lajos polgármester és Csach Gábor alpolgármester adták át. 

H.H.

Fotó: archiv (Gyurkó Péter)