Érdekes, és előzetesen sok kétséget rejtő vállalkozásba
fogtunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy Nógrád megye legpatinásabb
középiskolájában, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban a mai diákok
mennyire ismerik az intézmény múltját, miként tekintenek vissza az alma mater
korábbi időszakaira, és mi a véleményük a mai suliról. A beszélgetés során
három fiatal sietett segítségünkre.
Először dr. Fényes-Bók Szilviánál, a BBG nemrégiben kinevezett
új igazgatójánál jelentkeztünk ötletünkkel. Ő azt ajánlotta, hogy a három
megszólítandó diák közül mindenképpen legyen olyan, aki tisztséget vállal a
diákönkormányzatban, mi pedig azt kértük, hogy egyikük csak úgy „essen be a
folyosóról” a tereferére, azaz váratlanul érje a téma és a kérdések sora. Végül
a szerencse is mellénk szegődött, mert Ábel Boglárka és Kovács Borbála
személyében olyan partnerünk akadt, akinek a felmenői között nem csupán
ex-balassis diákok, hanem tanárok is akadnak – a nagypapák: Kövér László és
Kovács Ferenc. A harmadik ifjú ember, Pap Tamás viszont valóban az utolsó
pillanatokban tudta meg, hogy interjúalany lesz.
Így ültünk le tízszemközt az iskola földszinti társalgójába.
Sztranyovszky Béla kollégánk – jelesül idén negyvenöt esztendeje lesz, hogy a
Balassi falai között letette érettségi vizsgáját – mintegy oldásként rögvest
két füzetet vett elő a táskájából. Diákéletének féltve őrzött kincseit: verses
antológiákat, amelyeket 1970-71-ben Wágner Béla tanárukkal közösen
szerkesztettek. Ennek folytán került szóba a régi, híres tanári karból elsőként
Farkas András festőművész neve. Arra a beugratós kérdésre, hogy a tablóképeken
kívül vajon hol találkozhat a mai nemzedék minden nap az iskolában a
művész-előddel, először csak némi hümmögés volt a válasz: a régi épület
emeletre vezető lépcsőfordulójában látható Balassi-festmény ugyanis
Farkas-alkotás. Szóba kerülnek más legendás nevek is: Kiss Gyula, Versényi
György és Pozsonyi Anna igazgatók, Nagy Rezső és felesége, Szabó Károly és
Szabó Károlyné, Nagy Imréék, Nagy Ervinék, Molnár Ferenc és természetesen a két
fentebb említett nagyszülő is.
Aztán rátértünk komolyabb témákra. Kiderült, mindhárom
beszélgetőpartnerünk azért választotta a BBG-t, mert a családi hagyomány erre
az útra vezette, és egyaránt úgy gondolják, itt találták meg leginkább a kellő
alapokat és előkészítést a továbbtanuláshoz – hiszen már most komoly célokat
dédelgetnek: Boglárka és Borbála fogorvosnak készül, míg Tamás az építészmérnöki
szakmával kacérkodik. Mintegy ráerősítésként Ábel Boglárka megfogalmazta: bár
nincs ugyan jelentősebb rálátásuk más intézmények oktatási színvonalára, de
tudják, a Balassi e tekintetben mindenképpen élen jár a megyében. Ezt maguk is
tapasztalják, hiszen magas a követelményrendszer, rengeteget kell tanulni, de
ez voltaképpen rendkívül hasznos, mert csak így lehet megfelelően felkészülni a
nagybetűs életre. Kiegészítésként Pap Tamás hozzátette: sokszor nehéz
összehangolni a szabadidőt a tanulással, de okos időbeosztással ez is
tökéletesen megoldható. Ha akarjuk, mindenre marad idő – hangzott egyfajta
végkövetkeztetésként.
A társalgásból nem maradhat ki a hasznos szórakozás sem. Azt
kezdtük firtatni, milyen élénk, mennyire pezsgő itt a tanórákon kívüli
diákélet, milyen önképzési lehetőségeik adódnak a fiataloknak. Kovács Borbála –
szerény hangon – vette át a szót. Sajnos az iskolaújságra ebben az internetes
világban már nincs komoly igény, annál inkább népszerű viszont a közelmúltban
újraindított iskolarádió – persze elsősorban a zene, meg a különböző személyes
„szerelmes” üzenetek viszik itt a prímet -, illetve a diákság a facebook-on
külön közösségi oldalt „üzemeltet”. A diákönkormányzatban pedig arra törekednek
– hangsúlyozza Ábel Boglárka -, hogy minél több programot szervezzenek a
tanulótársaknak. A „kötelező” ünnepi megemlékezéseken túl rendszeresen
szerveznek megmozdulásokat: gólyaavató, szalagavató, farsang, iskolanap,
koncertek, előadások. Legutóbb, mikulás alkalmából, aki piros, bojtos télapó-sapkában
jött a suliba, szaloncukor ajándékot kapott, karácsonyra pedig osztálydíszítő
versenyt hirdettek. Reményeik szerint egyre többen kedvet kapnak a közösségi
tevékenységhez.
Lassan befejeződött a beszélgetés: csöngetés jelezte, hogy
letelt az az egy tanórányi idő, amit a tereferére fordíthattunk, de mindannyian
meglepődve tapasztaltuk, milyen gyorsan elszállt az idő. A végére a diákok
teljesen feloldódtak, és egyéb élményeiket is szívesen osztották meg a két
érdeklődő felnőttel. Zárásként az igazgatói irodában dr. Fényes-Bók Szilviával
osztottuk meg tapasztalatainkat az eszmecseréről – amelyek igen kedvezőnek
bizonyultak.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Megjelent: Nógrád Megyei Hírlap - 2016. január 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése