2016. január 15., péntek

Jeszenszki Sándor emlékére



Elhunyt Jeszenszki Sándor, a romhányi futballkapu egykori hű őrzője, akit mind sportbarátai, mind szülőfalujában, csak így, egyszerűen Jeszo-nak ismertek. Jeszo: már-már nem is személy – hanem fogalom volt. A jó kedélyű, a mindenkit megnevettető, a minden borút vidámsággá alakító cimbora, a kedves, biciklis alak, aki nélkül üres a romhányi utca, aki nélkül szürke a szüreti vigasság.
1968-tól élt benne a foci világában. Az ifi csapat kapusaként kezdte megragadni a kapuja felé süvítő labdát. Huszonkét éven át védett, ebből tizenhét szezonon keresztül a romhányi csapatban. Persze, hívta őt más sportklub is, így játszott Bánkon, Kétbodonyban és Szátokon is – beválogatták a járási bajnokság legjobbjai közé. De – ami leginkább jellemző volt rá – az öltözőben elmondott bolondos viccei oldották a játékosok feszültségét a meccs előtt, a fiúk felszabadultan futottak ki a pályára, vidáman rúgták a bőrt, mert mögöttük Jeszo állt a kapuban, stabilan és biztatóan. 

Soha nem volt sportszerűtlen, soha nem állította ki a játékvezető. Bolondja volt a labdának, mindegy, milyen sportágról volt szó. Hiszen kézilabda kapusként is megállta a helyét. Sportemberként nem csupán a gömbölyű játékszer volt a gyengéje, hanem a halak is. Imádott horgászni. Hihetetlen történeteket mesélt a nagy csukáról, a nehezen fárasztott cigányhalról, és e történeteken ő nevetett a legnagyobbat. De Mikulásként, kisbíróként, avagy bármit kívánt tőle közössége, a legnagyobb örömmel vetette bele magát az új és új szerepekbe. És játszott, és bolondozott, töretlen kedélyével még a kovászos uborkát is nevetésre fakasztotta.
Engem – s ez most személyes élmény – különösen kedvelt. Első indiai utam után, a Nógrád megyei Hírlapban megjelent sorozatom összes példányát megőrizte.
- Bélám, ha ott lehettem volna veled… - mondta gyakorta.
Nem lett volna botorság. Jeszoval végigkacagtuk volna Indiát.
Öreg barátom, legyen számodra könnyű az anyaföld.
(Jeszenszki Sándor temetése január 13-án, szerdán délután fél kettőkor volt a romhányi temetőben.)
Sztranyovszky Béla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése