Különleges magyar író

Egy híján százhetven esztendeje, január 16-án, egy hideg téli napon született Szklabonyán Mikszáth Kálmán.  A Nagy Palócra ebből az alkalomból, a hagyományokhoz híven a balassagyarmati régi vármegyeháza előtti szobránál emlékezett az irodalmár nevét viselő baráti társaság.

A mintegy félszáz tisztelgőt a Mikszáth Kálmán Társaság nevében Pásztor Sándor elnökhelyettes köszöntötte, majd a Balassi Bálint Gimnázium kilencedik osztályos diákjai adtak elő népdalcsokrokból, anekdotákból, visszaemlékezésekből és egyéb szövegrészletekből összeállított műsort.

Ennek egyik legvidámabb „eleme” az volt, amikor Mikszáth és a hírneves festő-kortárs Szinyei Merse Pál beszélgetésből idéztek. Szinyei festményét megtekintve az író elmerengett, majd megkérdezte, övé e a képen látható föld, és eladó-e. Az igen válaszra Mikszáth így felelt: „Te vagy a legboldogabb dzsentri a világon, mert kétszer is eladhatod ugyanazt a földet…”

A fiatalok előadását követően dr. Fényes-Bók Szilvia, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója mondott beszédet. Ebben kiemelte, Mikszáth a legkülönlegesebb magyar írók körébe tartozik, mert megható természetességgel tár az olvasó elé olyan emberi értékeket, mint hűség, becsület, szeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás. De különös is egyben, hiszen rendkívül ellentmondásos személyiség: szereti a feleségét, mégis elválik tőle, hogy másodszor is elvehesse. Nagy átéléssel és tökéletes realizmussal mutatja be a felvidéki parasztság életét, mégis, a dzsentri világban érzi otthonosan magát. Erős kritikával illeti kora politikai életének mindennapjait, mégis, kormánypárti képviselőként ül a parlamentben, és teljességgel megértő azokhoz, akiket élces megjegyzésekkel illet műveiben. Hatalmas erejű mesélő, ám a huszonhárom év alatt csak kétszer szólal fel a képviselőházban. Mikszáth Kálmán alakja, munkássága sok tekintetben, a igaz, realista ábrázolásmódban, az élőbeszéd használatában, az egyes történetek szokatlan nézőpont-technikájában túlmutat a tizenkilencedik, sőt a huszadik századon, és prózája ma is kedvelt olvasmány. Különleges formában láttatja a hibákat és az erényeket: bűnében csodálja és erényeiben megmosolyogja hőseit – mondotta a tanárnő.

Az ünnepség záró „felvonásában” az intézmények, szervezetek és önkormányzatok képviselői – így Medvácz Lajos balassagyarmati és Gulyás Géza mohorai polgármester – megkoszorúzták Herczeg Klára Mikszáth-mellszobrát.  

***

Mikszáth és az elnök

A közvélemény számára talán kevéssé ismert esemény, hogy a betegségekkel küszködő Mikszáth Kálmán életének utolsó évében, 1910-ben találkozott Theodore Roosevelt-tel, az Amerikai Egyesült Államok korábbi elnökével. A politikus Európai körútja során közbeiktatva Budapestet, személyesen szeretett volna beszélgetni a Szent Péter esernyője híres szerzőjével: a mű egyik kedvenc olvasmányává vált. Ahogy fogalmazott: „még ma is látom az egyes alakokat, a fiatal papot, a kocsmát, a szegény község lakóit, és bizony jóval előbb ismertem Magyarországot, mintsem hogy idejöttem” – ezekkel a szavakkal igyekezett bókolni a Nagy Palócnak. Ám csalódás lett a vége. A fővárosi Hungária szállóban létrejött találkozás során ugyanis Mikszáth ügyet sem vetett arra, hogy az Atlanti-óceán túlpartján mekkora sikert aratott magas körökben is a könyve. Inkább azt kezdte ecsetelni a messziről jött érdeklődő férfiúnak, hogy milyen sanyarú a sorsa a magyarságnak az Osztrák-Magyar Monarchiában, Bécs mennyire elnyomja az építő jellegű budapesti kezdeményezéseket, és az ország közjogilag tulajdonképpen csak papíron létezik. És csak panaszkodott, panaszkodott szenvedélyesen az őt meghökkenve, meglepetten hallgató Rooseveltnek. Amikor pedig az író észrevette, hogy ezekkel a kifakadásaival teljesen elkedvetleníti az elnököt, aki egészen mást várt a beszélgetéstől, inkább elhallgatott, és már nem is érdekelte milyen kiváló személyiség tiszteleg előtte. A látogatás után aztán egy ironikus hangvételű cikkben be is számolt a politikai érvek kedvezőtlen fogadtatásáról. Bizony, ez a jelenet is szervesen hozzátartozik a Mikszáth-egyéniségről alkotott teljes képhez.

H.H.