Népszerű olvasmány a Börzsönyi Helikon

Praktikus okokból csak az interneten olvasható a nyugat-nógrádi térség havonta megjelenő folyóirata, a Börzsönyi Helikon. A szerkesztők számítása bevált: ma már több ezren töltik le rendszeresen a lapot, amelyben versek és prózai művek mellett e szépséges, az Ipoly és a Börzsöny által körülölelt tájjal kapcsolatos tudományos, ismeretterjesztő tanulmányok, illetve felvidéki témák is olvashatók. A legújabb, januári szám nemrégiben került fel a világhálóra. Krasznai (Karaffa) Gyula alapító-szerkesztővel beszélgettünk a kiadványról.

*Milyen régmúltra tekint vissza a Börzsönyi Helikon és milyen céllal hívták életre?
Egy helyi irodalmi-művészeti lap terve még 2005 év végén jutott az eszembe – elsősorban a Spangár András Irodalmi Kör tagjai számára megjelenési lehetőséget biztosítva. Nógrádi Helikon címmel akartam egy CD-n terjesztett folyóiratot elindítani, amihez mellékletben különféle, az interneten elérhető irodalmi műveket csatoltam volna. Ám már ekkor is felvetődött a pénz kérdése: ha ugyanis a digitális formával eleve elkerülöm a nyomdaköltséget, miért találjak ki én helyette egy másik anyagi terhet? Végül is Végh József barátom beszélt le erről az elképzelésről, s maradtam meg a "netes" közlésnél, de ő javasolta azt is, hogy más legyen a név, mert a „Nógrádi”-hoz a megyei közgyűlés engedélye is szükségeltetett volna. A hegységtől viszont nem kell ilyen engedélyt kérni! Így alapítottuk a Börzsönyi Helikont, s már 2006 januárjában az első szám felkerült Girasek Károly honlapjára (www.retsag.net), aki azóta is biztosítja a tárhelyet számunkra. Egyébként teljesen ingyen dolgozunk: az alkotásokat mindenféle jogdíj és honorárium igénye nélkül kapjuk a szerzőktől, én is bérmentve állítom össze, és az olvasók is ingyen kapják meg, ha letöltik a honlapról. Így, remélhetőleg gyorsan, frissiben elérhetőek az olvasótábornak a térség irodalmi-művészeti újdonságai.

 
*Melyek az alapvető szerkesztői elvek, amelyek alapján az egyes írások bekerülnek a folyóiratba?
Mivel az indulást követően az alkotóink közül sokan elhagyták a lapot (nagyon sokan az irodalmat is), így hamar kibővült a szerzők köre más tájegységen élőkkel, gyakorlatilag „országos”  kiterjesztésű lett a Börzsönyi Helikon. Ez nem baj, bár akkor kicsit elszomorított, aztán elfogadtam a helyzetet. Képzőművészeti anyagoknál elsősorban azt nézem, hogy Nógrád megyei legyen a művész, mert sajnos, igen kevesen ismerjük éppen a helyi értékeinket. Határozott céllal mutatjuk be a megyében élő kézműveseket is, ugyanis alkotásaik igen magas szakmai színvonalat képviselnek, és a közvélemény ismerje meg őket. Sokszor a hozzám küldött versek és írások szinte „feleselnek”, „felelgetnek” egymásnak mondanivalóban, nekem csak észre kell ezt vennem, és „összerakni” őket egy közös felületre. A megjelentetés során törekszem arra, ha valaki - aki a „csapatunkba” tartozik, megszerette a lapot, s a szerzők is megszerették őt – netán gyengébb anyagot küld, akkor sem dobom le a „szerkesztői Taigetoszról”, mert hiszem, hogy manapság minden alkotó szándékú ember értékes! Ha ezt a „helyi”-séget provinciálisnak, ódivatúnak tartják egyesek, sajnálom, de évek-évtizedek óta az a meglátásom, hogy elsősorban a helyi értékeinket kell megbecsülnünk, csak utána lelkesedhetünk a „nagyvilág” felé! Míg a saját értékeinket nem ismerjük, szegények maradunk, hiába jártunk „törökbe, görögbe, spanyolba” s láttuk a világ legnagyobb alkotásait. Kiemelt teret szentelünk a honismereti írásoknak is. Szerencsére három olyan „nagyágyú” publikál nálunk, mint Végh József, aki szinte mindent tud a Börzsönyalja múltjáról,  dr. Csáky Károly ipolysági néprajzkutató, helytörténész, költő, és dr. Koczó József helytörténész-kutató (régebben Vasvári Zoltán néprajzkutató is), akik a jelenlegi és a történelmi Nógrád, illetve a régi Hont vármegye egykori képét, hagyományait, szokásait rajzolják meg nekünk hónapról-hónapra.

*Milyen népszerűséget ért el fennállása során az internetes kiadvány?
A Börzsönyi Helikon első három számát több mint háromezren (!) töltötték le. Azóta az olvasói kör „stabilizálódott”, a letöltések száma alapján havonta minimum 600-800 olvasója van. A mai világban ez hatalmas szám, főleg ha azt nézzük, hogy a nyomtatott lapok sorra buknak el az anyagi támogatások elmaradása, és az érdektelenség miatt. Nagyon fontosak a visszajelzések: több partnerünk rendszeresen kiajánlja a lapot egyetemistáknak, főiskolásoknak, akik sokszor szólnak vissza, hogy forrásanyagokat találtak nálunk, s rajtam keresztül keresik az eredeti szerzőt. Az itt bemutatott kézművesek pedig a Börzsönyi Helikonban történt megjelenésük után megrendeléseket kapnak a termékeikre. Az irodalombarátok szintén nagyra értékelik törekvéseinket, s nem egyszer kapok dicséretet a színvonalasság okán. Úgy gondolom, hogy a saját erőből fenntartott (nem főállású szerkesztőséggel rendelkező) irodalmi-művészeti kiadványok között nagyon is jó a megítélése és a minősége a lapunknak. Ám számomra a legnagyobb öröm az az alkotói közösség, ami létrejött az évek során, s az, hogy rengeteg barátot kaptam szerkesztői munkámért cserébe.

Hegedűs Henrik