Tudni illik, mi illik

A hatvanas évek magyar televíziózásában – akkor még ugyebár csak egy csatorna volt – futott egy nagyon népszerű sorozat, a „Tudni illik, mi illik”. Feleki Kamill és színész társai helyzetparódiákba „csomagolva” mutatták be a nagyközönségnek a legalapvetőbb emberi illemszabályokat, a viselkedési normákat, mit kell tennünk egy étkezésnél, hölgyekkel való találkozásnál, társaságban történő beszélgetés során. Ez a tévéműsor jutott az eszembe, amikor elkezdtem töprengeni a nogradifutball.hu működéséről, pontosabban a sajtóbeli illemszabályok általuk történt többszöri megszegéséről.

Mire utalok ezzel? A megye labdarúgását teljes szélességében lefedni szándékozó honlap szerkesztői, akik névtelenségbe burkolóznak, mondván sehol sem található náluk impresszum, hogy megtudhassa az olvasó, az adott cikket éppen ki jegyzi, sokszor lepik meg a képzettebb kollégákat valami furcsasággal. A szinte már-már a bulvár mezsgyéjére érő írások között korábban is akadt meghökkentő. Például azokban az esetekben, amikor mindenfajta korrekció nélkül közöltek edzői nyilatkozatok formájában zagyvaságokat, netán trágárságba hajló szólamokat, vagy egymásra mutogató, sértő kifejezések tömkelegét árasztó véleményeket a megbecsült kollégákról, netán női mivoltukban a gyengébb nem játékvezetőit szégyenbe hozó kijelentéseket. Ezeket okos, magára, a szakmára, a sajtó erkölcsi színvonalára valamit is adó firkász nem követ el.

Legutóbb két cikk verte ki nálam igencsak a biztosítékot. A minap Oláh Béla, a Mátranovák edzője előbb egy mérkőzés után tett értékelése kapcsán meglehetősen elmarasztaló mondatokat fogalmazott meg egy korábbi ellenfél szakvezetőjéről (Csatlós Tamásról az SBTC mesteréről), holott csupán az lett volna a feladata, hogy az adott meccs benyomásait összegezze. Amikor aztán a Nógrád Megyei Hírlap mindezen megjegyzéseit – okosan és etikusan – nem közölte, a megyei napilap sportrovata számára is volt egy-két keresetlen szava a nogradifutball.hu-n.

Most pedig Salgai Györgyöt, a Rétsági VSE vezetőjét szólaltatták meg annak kapcsán, miért nem engedi be a város focipályájára az Árpád Egylet öregfiúit. Tették mindezt úgy, hogy a problémát először felvető írásban ő nem mondta el észrevételeit, hanem csak később, ráadásul nem csupán a rétsági polgármester és az öregfiúk csapat edzőjének mondataira reagálva, hanem az időközben a legnépszerűbb honi közösségi internetes oldalon megosztott írásra „kommentelők” kijelentéseire is.

Itt és most nem az a lényeges, miért perlekedik Oláh és Csatlós, vagy éppen miként magyarázza Salgai a kiskirály fogalmát, hanem az, hogy a nogradifutball.hu a magyar és a nógrádi labdarúgásért tenni akaró (és ez mélyen tisztelendő) munkatársai folyamatosan megszegik az írott sajtó íratlan illemszabályait. Az idősebb, tapasztaltabb kollégáknak – vagyunk itt páran ebben a megyében – aligha kell külön ecsetelni, hogy egy edző a focimeccs végén csak az éppen befejeződött összecsapásról alkosson véleményt, és egy „fészbuk” kijelentésre történő reagálást – mivel az nem az eredeti cikkben szerepelt – tilos megjelentetni, sőt, kifejezetten törölni kell a nyilatkozatból. Tehát nem Oláh vagy Salgai a hibás, amiért így beszélnek, hanem a honlap szerkesztői, akik ezeket beillesztik az írásokba. Ezzel pedig nem csak magukról alkotnak lehorgasztó véleményt, hanem az egész nógrádi, amúgy tisztességes és becsületes sportújságírás nívóját mélyesztik, megalázva az egész megye sporttársadalmát.

Ajánlom tehát a nogradifutball.hu szerkesztőinek, hogy a szabályok szellemében, azok betartásával, sportszerűbben szövegezzék meg a honlapjukon megjelentett írásaikat.

Hegedűs Henrik