Balassagyarmati Kábel SE – Ózdi KC 29-30 (15-12)
Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette:
Bujdosó, Mihály.
Kábel SE: DJUKANOVICS – Duzsi 6, Tihanyi, KAJDY, Dóczi 1,
ALBERT-TÓTH 7, Szabó A. 2. Cs: Székely 6/1, Szabó T. 3, Vízler 4. Vezetőedző:
Győrffy Sándor.
Ózdi KC: Tóth – Csupkovics 3, Horváth, Sándor 4, SZILÁGYI 4,
FEKETE 7/1, MENYHÁRT 3. Csere: Djukics 2, Frey 2, Csépányi 3, Nyeste 2,
Scitovszky. Edző: Szakál György.
Hétméteresek: 1/1, ill. 3/1. Kiállítások: 8, ill. 10 perc
(+1 kizárás: Frey – azonnali piros lap az utolsó percben, gyors középkezdés
szándékos megakadályozásáért).
Az eredmény alakulása: 4. perc: 4-1, 10. perc: 6-5, 15.
perc: 9-5, 21. perc: 12-7, 26. perc: 13-11, 36. perc: 19-15, 44. perc: 22-20,
50. perc: 24-24, 54. perc: 28-25.
Nem sikerült jól az új balassagyarmati edző, Győrffy Sándor
hazai közönség előtti bemutatkozása. Ahogy az őszi szezonban néhányszor
megtörtént már, az utolsó percben vesztette el a meccset a Kábel SE.
Pedig az elején szépen indult minden. Hatékonyan működött a
védekezés, több ózdi próbálkozás pattant le a magas gyarmati sánc – Dóczi és
Kajdy kezeiről, és Tihanyi is jó ütemű kilépéseivel akasztotta a vendégek
támadási kísérleteit. Mi több, Djukanovics remekül teljesített a kapuban. Az
ellenakciókból sem hibáztak Székelyék. Hol ő, hol a másik átlövő, Albert-Tóth
találta meg könnyedén az utat – utóbbi leggyakrabban a rövid sarokba célozva –
a kohászvárosiak hálójába, Szabó András a bal szélről szépen ejtett a
„hosszúba”, míg Szabó Tamás elsősorban a szervezésben jeleskedett. Egyedül
talán csak Duzsit érhette némi szemrehányás, a balkezes szélsőnek kezdetben
egyáltalán nem „sült” a keze.
A másik oldalon a nógrádi gyökerekkel rendelkező Sándor
Roland jobbára csak szenvedett, hasonlóképpen a másik gólfelelős, Fekete is.
Egyedül a beállós Szilágyi megjátszása sikerült, igaz, őt tömték a társak
pontos átadásokkal – a jól megtermett legény az első hat ózdi találatból négyet
jegyzett.
Ez a fellángolás a vetélytárs részéről csak ideig-óráig
tartott, mert a szerb idegenlégiós cerberus újfent bizonyította, az idény
nyitányára felettébb jó formába lendült, néhány bravúrral mutatta, ha az
ellenfél át is hatol a védőfalon, rá bizton számíthatnak a játszótársak. A
közönség lelkes mennydörgése közepette egyre nőtt közben a házigazdák előnye,
és Duzsi is rálelt azokra a módokra, miként tréfálhatja meg Tóth Koppányt.
Egymás után ezt háromszor megtette, így 15-12-es vezetéssel vonulhatott
pihenőre a Győrffy-alakulat.
A szünetről kissé késve visszatérő nézők egy újabb
Duzsi-gólról lemaradtak, utána a félidős „rotáció” alapján a második harminc
percre bizalmat kapott Vízler is csillogtatta tudását az ellenkező oldalon. A
két csapat közötti különbség akkor kezdett először apadni, amikor Dóczi
kisbüntetését a padon töltötte, és ezt a két perces lehetőséget két biztos
befejezéssel „aknázta ki” a borsodi gárda. Ám még mindig nem sikerült közelebb
lopakodniuk, mert egy elcsent labdával Székely megiramodott, és 23-20-ra
alakította az eredményt.
Ettől kezdve azonban egyre inkább a fáradtság jelei
mutatkoztak a balassagyarmatiakon – a kulcsemberek mind jobban kimerültek,
cserékre, esetleges röpke helyettesítésekre viszont nem szánta rá magát az
Ipoly-partiak mestere. Albert-Tóth többnyire az átadásokat részesítette előnyben,
alig-alig vállalkozott, bezzeg akkor, amikor 24-24-re kiegyenlítettek a
vendégek, egy ügyes átemelős csel alkalmazásával áthámozta magát védőjén és
újfent vezetéshez juttatta csapatát. Ez a mozzanat a többieket is kiváltképp
felvillanyozta, és a fáradt tagokkal mit sem törődve még egyszer lendületet
vett a Kábel. Hiába őrizték követő emberfogással Szabó Tamást, egy rafinált
összekacsintással Székely tökéletes, kihagyhatatlan helyzetbe hozta társát,
amit a kiváló irányító a következő támadásnál viszonzott is.
Ebben a pillanatban, alig öt perccel a lefújás előtt,
28-25-ös állásnál a nézőtéren és a gyarmatiak kispadján egy árva petákot sem
adtak volna az ózdiak feltámadására. Márpedig ez történt. A szívós, és
titokban, fél szemmel már a keleti régió dobogójára leskelődő Szakál-legénység
szívós munkába kezdett, hogy elérje céljait, azaz ponttal, vagy pontokkal
távozzanak a nógrádi oroszlánbarlangból. Elsőként az őszülő hajú Frey, később
fiatalabb kollégája, Nyeste, végül Fekete lohasztotta le a publikum lelkesedését.
A döntetlen nem sokáig állt azonban az eredményjelzőn, Albert-Tóth ismételten
jól célzott, amire Sándor rögvest felelt. Az utolsó három perc kezdetén a
vendégek időt kértek, ám a kis terefere egyik oldalon sem hozott „megváltást”.
Duzsi előbb kívülről tekintve elég könnyelműen szórt el egy ziccert – a rövid
saroknál a kapufát trafálta el, röviddel ezután elméretezett egy „cundert”, Vízler
pedig csaknem a bejárat közelében vigyázó rendezők között okozott zavart,
annyira mellé ment a próbálkozása, igaz, Csupkovics is a kapu mögötti védőháló
feszességét ellenőrizte.
Harminchét másodperc volt a meccsből hátra, amikor az utolsó
esélyt megragadva Győrffy Sándor fejtágításra hívta magához fiait. Hogy aztán
azt az akció-sorozatot fundálták-e ki a gyors eszmecserén, amit a játékosok
rövid idő múlva műveltek a pályán, nem tudhatni, de tény, hogy a jobb szélről
úgynevezett kínai figurás végrehajtást eszeltek ki a kábelesek, ám a kapuelőtér
fölé berepülő Szabó Tamáshoz nem érkezett el a játékszer. Így végül az ózdiaknak
lett reményük a győzelem megkaparintására – Fekete nem is habozott a vendégek
vágyainak valóra váltásával. Még egy azonnali piros lap borzolta a kedélyeket –
Frey rutinosan megakadályozta a gyors középkezdést, majd megszólalt a duda, és
a vendéglátó társaság tagjai lehajtott fejjel kuporodtak a kispadra.
A Kábel SE ezen az estén önmaga sorsát nehezítette meg
azzal, hogy a biztos előnyt a hajrában kiengedte a kezéből. Éles harc volt, de
a fontosabb pillanatokban nem koncentráltak eléggé a végére minden erejükkel
elkészülő gyarmatiak.
Győrffy Sándor: A sors igazságtalansága, hogy így kaptunk
ki. A vereség ellenére azonban láttam biztató jeleket a teljesítményben, a
hibák kijavításával hamarosan előbbre léphetünk.
Szakál György: Óriási kitartással és akarattal, hozzáteszem,
nem kis szerencsével is hoztuk el mindkét pontot Balassagyarmatról, ahol sok
hozzánk hasonlóan a dobogóra vágyó csapat élhet át a jövőben nehéz perceket.
Hegedűs Henrik
Fotó: Bakos László (Babják János Emléktorna - Salgótarján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése