Civitas Fortissima. Egy cím, amely megilleti
Balassagyarmatot. Voltaképpen már nyolcvanhét esztendeje viselhetné büszkén, ám
a történelem sötét korszakai ezt a lehetőséget elvették tőle. Az 1919. január
29-i honmentő harcok – nevezzük így inkább a „csehkiverést” – hőseinek
leszármazottjai, az egykori diákok fiatalok hosszú évtizedeken keresztül csak
nagy-nagy titokban, a lelkük mélyén őrizhették a nemes harcok emlékét. Ám jött
a rendszerváltás, lehullt a fátyol, s immár emelkedetten, magasztosan,
meghatódva ünnepelheti Civitas Fortissima ünnepét. Amely egy tavaly született
törvény értelmében hivatalosan, visszavonhatatlanul és kitörölhetetlenül a
Legbátrabb Város.
Koszorúk a temetőben
Hideg ez a kora reggel. Fagyott ujjal gomboljuk be a kabát,
a meleg sál is véd és a sapka sem árt. A temetőben, a ravatalozónál már sokan
állunk. Fiatalok, gyerekek, idősebbek. Szorgosan kattog a fényképezőgép,
felhangzik az ünnepi beszéd, ahogy megszoktuk már, egy iskolaigazgató mondja,
momentán Szalai Antal, a Mikszáth KÉVIG Középiskola direktora. Csúszik alattuk
a havas-jeges föld, ahogy a sírokhoz igyekszünk. Elöl a diákok a koszorúkkal. A
hősi halottak hantjai. Akik életüket és vérüket áldozták egy darab magyar föld
megmentéséért.
Főhajtás az állomáson
Következő helyszín a vasútállomás. Az indóház falán lévő
táblán két név: Petrovics András mozdonyfűtő és Rózsa András kalauz. Ők már nem
tértek haza otthonukba 1919. január 29-én. Kis műsor szól az emlékükre. A
nyírjesi iskolások tartják. A mozgássérült, tolókocsis fiatal lány gyönyörűen
tisztán szaval. Hasonlóképpen szép a gitárkísérettel énekelt dal, a
magyarságról, a hazaszeretetről. Megérdemelt vastaps a köszönet. És a koszorúk
lassan elborítják az emléktábla alatti falat.
Szili és beszéde
A központi ünnepségre tartunk. A Köztársaság térre érve egy
pillantás a Civitas Fortissima szoborra. Egyetlen virág sincs a hólepte
talapzaton. Vajon elfeledkeztek róla ezen a napon? De nincs idő elmerengni.
Megszólal a Himnusz és vigyázzban álunk a több száz fős tömegben a Városháza
oldalánál. A Varietas Pódiumszínház művészeinek műsora. Kerner Edit, Tibay
András és Menyhárt Éva. Csikász István verse hallatán megelevenedik a múlt.
Szili Katalin lép a pódiumra. A parlament elnök asszonya
papírost vesz elő, de saját szavaival beszél inkább. Így természetesebb. Három
szép emberi tulajdonságot emel ki, ami jellemezte január huszonkilencedike
hőseit: tisztesség, becsület és szeretet. A haza szeretete. „Tették a dolgukat”
– mondja nemes egyszerűséggel, mert azok, akik ama napon fegyvert ragadtak, nem
gondoltak, nem gondolhattak arra, hogy az utókor könnyes szemmel emlékezik majd
rájuk. Ők tették a dolgukat. Mert veszélyben volt a város és a haza.
A házelnök egy férfiúra is emlékezik. Urbán Árpádra. Aki már
nem lehet közöttünk, de akinek hatalmas szerepe volt abban, hogy Balassagyarmat
hivatalosan, törvénybe iktatva megkapta a Civitas Fortissima, a Legbátrabb
Város címet, „mert Balassagyarmat megérdemli, Balassagyarmatnak kijár a Civitas
Fortissima cím”.
Majd felhívja a pulpitusra Lombos István polgármestert és
dr. Szakács Zoltánt, a Civitas Fortissima Kör elnökét és átnyújtja nekik a
díszes dokumentumot, a Civitas Fortissima törvény szövegét. Lombos polgármester
pedig a hatás kedvéért fel is olvassa a tömegnek. Dörgő tapsvihar.
A Dalegylet még elénekli Berzsenyi-Kodály: „Forr a világ bús
tengerét…”, hosszú percekig koszorúznak a pártok, a testvérvárosok, a
szervezetek, intézmények és iskolák, majd véget ér az utcai ünnepség. Folytatás
a régi vármegyeháza nagytermében a díszpolgári címek és a Pro Urbe díjak
átadásával.
***
Kedves gesztus
Sáska Edit néni, Vizy Zsigmond százados egyenesági
leszármazottja lassan lépdelt oda kis koszorújával az emléktáblához. Az idős
asszony tétován nézett, hová is helyezze a tisztelgés virágait. A következő
pillanatban – a biztonsági emberek hüledezése közepette - nem más, mint Szili
Katalin toppant mellé, kedvesen segített neki a koszorúzásban, majd karon
fogta, visszasétált vele a tömegbe, majd elbeszélgetett a körülötte állókkal.
Szép, emberi gesztus volt.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Torjay Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése