A hírek szerint öt éve nem tartottak „központilag”
szervezett szüreti felvonulást és mulatságot Galgagután. A helyi fiatalok úgy
gondolták, ideje szakítani ezzel, és visszatérve a hagyományokhoz szombaton
megrendezték a szüretet.
Amikor délután három óra után néhány perccel a falu
határához érkeztünk, egy keresztben álló furgon állta el az utat: a távolban
pedig már feltűntek a mulatozók. Kikerülve az akadályt, közelebb siettünk a
felvonulás népéhez. A menet a vasúti átjáró után pár méterrel éppen megállt, és
az emberek fergeteges körtáncba kezdtek – köztük külön a hagyományőrző
asszonykórus dalos kedvű tagjai. A szervezők mindenközben buzgón kínálgatták a
kupákból az édes vörösbort. Agócs Gábor polgármester, amint megpillantott bennünket,
gyorsan kivált a tömegből, így személyesen, az ő jóvoltából hörpinthettünk.
Természetesen nem maradhatott el a lovas felvezetés sem, miként a szüret
elmaradhatatlan kísérőjelenségei a minél mókásabb öltözetek és járgányok.
Ezekből sem volt hiány: koromfeketére mázolt ábrázatú „komámasszony”, és
ugyancsak telepingált arcú kislány ropta a kör közepén, és egy „vándorcigánynak
állt” férfiembert is felfedezhettünk. Egy átalakított motoros kerti kapa pedig
úgy festett, mintha valami flúgos futam résztvevője lenne: felpányvázva,
ernyővel és egyéb ruhadarabokkal teleaggatva állt az út szélén, és még egy
ócska gitár is lógott az oldalán.
A felvonulás pár perc múlva folytatódott, az északi,
Nógrádkövesd felé eső faluvég felé, majd onnan vissza, utána pedig következett
a mulatság, a bál, kivilágos virradatig.
H.H.-Sz.B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése