Nagy érdeklődés övezte Galbács Tamás „Szülőföldem szép
határa” című fotókiállításának vasárnapi megnyitóját a magyarnándori művelődési
ház legfelső emeleti galériájában. Több mint félszáz érdeklődő
kíváncsiskodott a fiatal alkotó különleges művei iránt.
A tárlat méltatója, Vaskor Gábor fényvadásznak” nevezte
Galbács Tamást. A képeket megtekintve magunk is megállapíthattuk, rengeteg
igazság van ebben a jellemzésben. Hiszen a jó, a tökéletes beállításra törekvő
fotós maga is a vadászok minden tulajdonságával felvértezve jár-kel a téma
után. A fegyver mestere csendben, nesztelenül oson, türelmesen, óvatosan
foglalja el helyét a magaslesen, s amikor megpillantja a zsákmányt, hosszan
vár. Csak egyetlen pillanat az alkalmas, csak egyetlen másodperc marad, amikor
a ravaszt meghúzhatja, nem hibázhat, mert annak komoly következményei lehetnek.
A fotós hasonlóképpen cselekszik: Galbács Tamás is kiment például a csesztvei
kilátóhoz, számára a naplemente varázsa volt a vad, amely az objektív
célkeresztjébe került. A felhők lágy futása az égbolton, ahogy közöttük
átszűrődik a hosszú napnak búcsút intő utolsó fénycsóva, és máris kattan a gép.
A mozdulat éppen akkor történik, amikor történnie kell. Egyetlen másodperccel
sem korábban sem későbben. Így lesz tökéletes a pillanat áhítata.
Sok ehhez hasonló felvétel látható még a magyarnándori
kiállításon. De egytől-egyig a középpontban a fény áll, a látószög, ahonnan
megvillan a táj, a téma, legyen az a szandai várorom ódon kövei mögül
kibuggyanó messzeség, vagy a munkáját végző kombájn fölött lelkesen hancúrozó
fátyolfelhő csapat. Ha szemünk végigkalandozott ezeken a valóban mesteri
alkotásokon, a pásztázást követően magunk is elismerően bólinthatunk: tényleg a
„fényvadász” művészetével találkoztunk, amint szülőföldje szép határában
kalauzolja látogatóit.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése