Testvéri táncok Cserháthalápról

Háromnapos testvértelepülési találkozót rendeztek az elmúlt hétvégén, Cserháthalápon. A rendezvény keretében hivatalos megállapodás született a határon túli magyarlakta községekkel való kapcsolatfelvételről is.

A vasárnapi záróeseményekre érkeztünk meg Cserháhalápra. A Nap éppen kibújt a felhők közül, amikor délelőtt tizenegy óra tájban, az egyre népesebb érdeklődő sereg szeme láttára az első fellépők a művelődési ház udvarán lévő színpadra léptek. Elsőként az óvodások csoportját fogadta kitörő vastaps, akik fergeteges „nyuszi-bugit” mutattak be. Miközben a gyerekek kis műsorát szemléltük, szinte bábeli nyelv-kavalkádba kerültünk. Nem messze tőlük büszke cseh legények beszélgettek, ők Vlachova Lhota településről érkeztek, csekély tudásunkkal szóba is elegyedtünk velük, legfőképpen a közelgő jégkorong világbajnokság esélyeit ecsetelve. 

A mohorai hagyományőrzők ezúttal pásztor-szerelésbe bújtak. Úgy ropták a talpalávalót, hogy bármelyik alföldi, vagy hegyvidéki nyájőrző társuk megirigyelhette volna. Hasonlóképpen szépen mutattak a kórógyi asszonyok is. A hölgykoszorú sváb népviseletre hasonlító pirosas ruhakölteménybe bújt, majd egy női díszmagyart öltött kislány pompás hangon adott elő népdalokat. Az Ipolyon túl, néhány kilométerre elterülő Inámból, a méz felvidéki „hazájából” jött csoport modernebb húrokat pengetett. Egy „melós-trió”, sisakban, és sárga megkülönböztető mellényben munkás-bohózattal szórakoztatott, harsány kacagásra ingerelve a hallgatóságot. Egy másik, Unicum nevet viselő társaság pedig gitáron kísért énekekkel mulattatott: az „Ábrándos szép napok” című ismert szám refrénjét visszhangozta a közönség. A végén a házigazdák következtek, a cserháthalápi hagyományőrzők is megcsillantották tehetségüket.

Amit befejeződött a kulturális bemutató, következhetett egy komolyabb eseményrész. Dócs Dávid, a házigazda polgármester állt elő, és mondta el ünnepi köszöntőjét, kiemelve, hogy Cserháthalápon a múltban is nagy gondot fordítottak az uniós regionális programok keretében megvalósuló testvértelepülési kapcsolat-felvételekre. Ezek első szép példája az Inámmal történt, tíz évvel ezelőtti „egymásra találás” volt, amelyet azóta is a kölcsönös harmónia jellemez. Ezt követte a partiumi, romániai magyar többségű községgel Érolaszival való kapcsolat, majd a bácskai-szerbiai Bácskossuthfalva és a csehországi Vlachova Lhota után a horvátországi Kóróggyal bővül a megállapodások köre. A polgármester hozzátette, a „legújabb testvérük” igen megszenvedte a történelem sorcsapásait, hiszen a délszláv háborúban, mint Vukovár közeli helyiség, a stratégiai hadműveletek középpontjába került, a szerbek ostroma miatt a lakosságnak menekülnie kellett otthonából. Amikor 1998-ban visszatérhettek szülőföldjükre, lerombolt épületeket, szörnyű állapotokat találtak és a templomukat is bombatalálat érte. De szerencsére hatalmas lelkierővel nekiláttak az újjáépítésnek, és mára takaros házakban élnek, és a templomuk is – magyar állami segítséggel – újjáépült. A tizenharmadik század óta magyarságát, anyanyelvét hűen őrző kórógyiak képviseletében Kell József, az Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke írta alá a friss együttműködési dokumentumot Dócs Dáviddal, majd az inámi polgármesterrel, Régi Zsolttal is megújították az egy évtizede kötött egyezményt. 

A háromnapos találkozó – az előzőekben volt főzőverseny, kispályás focibajnokság, hollókői kirándulás, több koncert és Galbács Tamás fotókiállításának megnyitója is – közös ebéddel zárult a művelődési házban.

H.H.-Sz.B.