2016. november 25., péntek

Késő őszi séta Balassagyarmaton

Nosza, gyorsan használjuk ki ezt a kellemes időt, a gyönyörű november végi napsütést és kerekedjünk fel egy túrára a balassagyarmati utcákon-tereken, hátha ebben az esztendőben nem lesz rá más alkalom – ilyen hangulati felvezetővel indulunk el a művelődési központtól, hogy a hétköznapi délelőttön bejárjuk az Ipoly-parti település egyes részeit, pontosabban a belvárost és annak közvetlen körzetét.
A Mikszáth utcai körforgalomnál meglehetősen gyér forgalom fogad bennünket, nem is torlódik fel hosszú kocsisor, míg a zebrán átlépdeltünk a túlsó oldalra. Az Óváros tér felé vesszük az irányt, egyrészt azért, mert fotós kollégánk régen járt már gyermekkora legjelentősebb színhelyein, másrészt éppen útba esik az új uszoda építkezése felé haladván. Ahogy a felújított köveken menetelünk, a fényképezőgép kiváló kattintgatójából sorra előtörnek a régi emlékek: Panna néni alakja, aki az itt, az óvárosban élő-tevékenykedő cipészmester telt keblű felesége volt, az egykori piac (hiszen a régi vásártéren sétálunk) forgataga, a pajtásokkal való kiadós kergetőzések korszaka.
A mélázás közben lassan oda is érünk a város legújabb sportlétesítményének előkészületeihez. Felkapaszkodunk a csonka Ipoly-hídra, hogy onnan szemléljük, miként serénykednek a munkások. Kisebb leállás után nemrégen folytatódott a beruházás, és a hírek szerint a tartós mínuszok beálltáig abba sem hagyják. Jövőre már állni fog az épület – ígéri a kivitelező.
Időközben kissé megszomjazunk, betérünk hát a labdarúgók Kövi Pál Spotközpontjának büféjébe egy kis frissítőre. Beszélgetés közben egy tablóra tekintve nosztalgikus emlékképek idéződnek elénk: amikor még Szedlák Gabiék kergették a pettyest a Nagyligetben.
Negyedóra múltán már a csendes Madách utca emelkedőjén kaptatunk fel a Civitas Fortissima tér felé. Mivel messze még a tanórák zárása, nem zsibong nagy diáksereg a központban. Két lány jön velünk szemben, nagy sietve, egyikük épp rágyújt egy cigarettára – bizonyára alig várta már, hogy befejeződjön az oktatás, és hozzáláthasson az elmaradhatatlan dohányzáshoz. A városháza melletti pékséggel szemközt egy emelőkosaras jármű áll – tűzoltók szaktanácsadásával szerelik a munkások a karácsonyi díszkivilágítás izzósorát. A tér ellenkező pontján is nagy tempóban dolgoznak. A félig felállványozott és bepányvázott régi vármegyeházát korszerűsítik. A másik oldalon már látszik, milyen lesz a festés. A tizenkilencedik századi színárnyalatokat állítják vissza. Ha kész lesz, nem kérdés, eredeti pompájában tárul majd a városlakók és vendégeik elé a nyugat-nógrádi térség legnagyobb épülettömbje.
A Palóc-ligetben fejezzük be ezt a kies kirándulást. A fotós kolléga egy dombra mutat: a megboldogult gyermekkorban harsány kurjongatások közepette csúsztak le a szánok, hogy már csak a Bajcsy iskola kerítése állítsa meg a szélsebes siklást. Felballagunk a lépcsősoron, századszor is elolvasva az 1648-as hősnők obeliszkjének szövegét. Néhány rúgás a friss avarhegyekben, meglapogatjuk a hatalmas platán terebélyes törzsét, miközben elmerengünk, vajon hány és hány nemzedéknek jelentett hűsítő árnyat ez a fa a nyári hőségben… Különböző beállításokban készül még néhány fotó, majd kiérve a ligetből a Széchenyi és Ady utcák sarkán, a Civitas Fortissima Múzeumnál zárjuk a novemberi, őszzáró balassagyarmati túránkat.
Lejegyezte: Hegedűs Henrik
Lefotózta: Sztranyovszky Béla






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése