Mikor lesz végre kész a tanuszoda? (2.)

Az ok, ami miatt azokat a bizonyos cölöpöket le kellett verni az alapba, csupán az első lépése volt annak a sornak, amelyek következtében tovább csúszott-halasztódott a balassagyarmati tanuszoda kivitelezése.

A történet menetében ott tartottunk tehát, hogy 2017 augusztusára helyezték át a munkák befejezését. A következő újságcikk ez év márciusában számolt be az építkezésről: „mostanság talán a környéken autóval gyakrabban közlekedőknek okoz (ugyan nem nagy) bosszúságot, hogy az új létesítmény szennyvízbekötésének vákuumozási tevékenysége miatt felbontották az Ipolypart út egy részét, így a Szabó Lőrinc és a Madách utcák közötti szakaszt lezárták a gépjárműforgalom elől. Ősztől folyamatosan dolgoztak a gépek, sürögtek-forogtak a helyszínen a sisakos szakemberek, a legcudarabb, zimankós téli napokban is. Február közepétől-végétől még jobban felgyorsult az építkezés. Befejeződött a teljes cölöpalapozás, a medence közművesítése. Jelenleg a medence oldalfalainak betonozása zajlik, lefektetik a talpgerenda rácsozatát, és épül a tanmedence-rész is. Nemrégiben felállították a bejárat két pillérét, ennek magasságából, a látványtervek alapján már mindenki képet alkothat arról, milyen lesz az új uszoda mérete. Időközben az önkormányzat is teljesítette, illetve folyamatosan végzi minden vállalt kötelezettségét, a közművek bekötésétől, a parkolók és a majdani közlekedési rend tervezéséig. Ha az időjárás is kegyes lesz, és egyéb hátráltató körülmények sem akadnak, akkor a város és a szélesebb környék polgárai ősztől benépesíthetik a száz éve várt sportlétesítményt, amelynek az üzemeltetője az állam lesz.”

Biztató szavak, és maguk az építtetők is ezt teljesen halálosan komolyan gondolták. Így érkezett el a tavalyelőtti nyár. Amikor is nem következett be sem a műszaki átadás, sem a próbaüzem. A városban élők persze folyvást kérdezgették a tűzhöz közelebb állókat, mondván miért ilyen csigalassúsággal, szinte tégláról-téglára halad minden. Egyes pletykák is szárnyra kaptak, mondván olyan „mutyi” is megbújhat a háttérben, hogy a Nemzeti Sportközpontok, mint a beruházás felelőse olyan vállalkozásnak adta a több száz milliós kivitelezést, akinek addig csupán elenyésző, ennél jóval kisebb nagyságrendű munkái voltak, azaz ezzel együtt az éves  árbevétele is jócskán kevesebb volt. Vagyis, amikor pénz került a kasszába, kifizethette az alvállalkozóit, amikor viszont kiürült a forintos zsák, akkor bizony leállt minden és senki sem mocorgott a kerítéssel körbevont Ipolypart utcai területen.

Szeptemberben a megyei sajtó sem várt tovább, egyenesen a közvetlen illetékesekhez fordult.  Keresztes Richárd, a Nógrád megyei fejlesztésekért felelős munkatárs két héten belül ígért tájékoztatást, ennek lejártakor a Magyar Nemzeti Sportközpontok sajtószolgálata szeptember végi válaszában közölte: „a szerkezetépítés befejezése után a szakipari tevékenységek zajlanak, jelenleg a fejépület elektromos és gépészeti alapszerelését végzik a szakemberek. A műszaki átadás még idén, a negyedik negyedévben megtörténik. Ezt követően indul a használatbavételi engedélyezési eljárás, amelynek végeztével lebonyolítják a terheléses próbaüzemet. Amint minden hatósági engedély elkészül, a nagyközönség számára is átadhatják a létesítményt – várhatóan 2018 tavaszán.” Az MNSK részéről hozzátették, bár a beruházás során voltak akadályok, ami miatt csúszás következett be, az összköltség a rendelkezésekre álló forráskeretet nem lépte túl.

Újabb határidőt kaptunk, azaz tovább várakoztunk.

Hegedűs Henrik