Húsz éve írtuk (4.) – Életveszélyes játszótereken szaladgálnak gyermekeink

Leszakadt hinták, széttört padok, rozsdás mászókák. A csúszda már csak nevében az, aminek eredetileg építették. A homokozókban kutyák ürülékei. Aki elmerészkedik Balassagyarmat játszótereire, nem talál mást, csak rendetlenséget és életveszélyt. Márpedig pénz jelenleg nincs a kasszában a felújításokra.

- Nem merem leengedni a gyerekemet a közeli játszótérre – fakadt ki a Dózsa utcában lakó anya, aki két apró csemetéjét védi féltően. – Az maga a pokol! Mi lesz, ha éppen hintázni támad kedve és leesik? Olyan rozoga tákolmányt még nem láttam! Kész életveszély!

A hölgy félelme érthető. Bárki körülnézhet a város lakótelepein. Mindenütt hasonló, szomorú látvány fogadja. Ósdi szerkezetek állnak egymás mellett. Legtöbbet a rozsda marja. Az egyik hintát például leszaggatták. Az egyik ága csak lebeg ég és föld között, a másik ülőkéjén már csak a vas tartólemez maradt, a fapallókat lelopták. A műanyag csúszdának se híre, se hamva. Csak a mászóka része jelzi, onnan valaha lecsúszhattak gyerekek. A játszóterek zöldövezeti facsemetéi alig növekedtek a telepítésük óta. Nem véletlenül: már maga az ültetés hanyag munka volt, azóta senki sem locsolja őket, a támasztó karókat pedig aprófának használták fel leleményes emberek.

Majdán Béla önkormányzati képviselő – aki ugyancsak azon a lakótelepen él, mint az imént kesergő hölgy – szintén elégedetlen.

- Sajnos van egy szűk csoport a városban, melynek tagjai abban lelik örömüket, ha falra firkálhatnak, rombolhatnak – mondja a városatya. – Az más kérdés, hogy ennek a fajta viselkedésnek milyen társadalmi okai vannak. Nem hiszem, hogy egy-két év alatt tömegesen tönkre kellene menniük ezeknek a játszótéri eszközöknek, ha arra megfelelő módon vigyáznának használóik. Ám véleményem szerint az is igaz, ezekre a területekre nagyobb figyelmet kellene fordítania az önkormányzatnak is. Úgy gondolom, és ennek többször hangot adtam, a mai közállapotok mellett nem elég összesen két alkalmazott egy ekkora településen a közterületek felügyeletére.

A képviselő úgy látja, a kutyatulajdonosok is felelősek a játszóterek állapotáért. Ő maga is számtalanszor tapasztalta, hogy a szabadon engedett ebek a homokozókban végzik el a legszükségesebb dolgaikat. Aztán a gyerekek gyanútlanul odamennek játszani. Többször javasolta már a képviselő-testületnek, hogy a kulturált országokhoz hasonlóan, a kutyatulajdonosok sétáltatásra kötelezően vigyenek magukkal kislapátot és nylonzacskót.

- Úgy gondolom, a játszóterek rendben tartását is a lakosság és az önkormányzat együttgondolkodásával és közös cselekvésével lehetne megoldani.

Medvácz Lajos, az önkormányzat művelődési bizottságának elnöke úgy véli, vannak biztató jelek. Saját körzetében, a Madách-ligetben nemrég festették le a hintákat, mászókákat, de ez szerinte is kevés.

- A legjobb megoldás talán az lehetne, ha a jelenlegi vasszerkezeteket lecserélnénk fajátékokra – vélekedik -, ám komoly pénzforrások kellenének ehhez a munkához. A helyi fafaragók készen állnak, csak megfelelő mennyiségű anyag szükséges. Remélem, jövőre lakossági segítséggel ez az átalakítás megvalósulhat.

Pulay László képviselő szerint a felújításról apránként kell gondoskodni, de addig is fel lehetne hívni a polgárok figyelmét, hogy jobban vigyázzanak saját lakóhelyük környezetére. Nemrégiben egy lakossági fórumon is szó esett a játékok állapotáról, s ő is szorgalmazza, hogy a legkorábban tavasszal induljanak el a felújítási munkák.

Láng Mihály nem csupán a képviselő-testület tagja, hanem városunk kertbarát körének vezetője is. Kertészeti szakemberként szomorúan látja, hová jutottunk.

- Borzalmas, ahogy kinéznek a játszótereink – kesereg. – A padok ülőkéi leszerelve, a hinták fele hiányzik. Egyes mászókák mellett hatalmas üreg tátong, tele szeméttel. A fák kapálatlanok, nem öntözik őket. Úgy tűnik, mintha senki sem törődne ezekkel az értékekkel. Valóban igaz a mondás, nincs gazdája a városnak.

A Városüzemeltetési Kft. csoportvezetője, Hegedűs Józsefné is bevallja, szomorú a helyzet, de mit tegyenek, ha nincs pénz.

- Sok játszótéri szerkezet elavult, huszonöt éve építették – mondja. – De nem csak a rozoga állapot a legnagyobb gond. Képtelenek vagyunk megfékezni a lopásokat. Évente 10-15 hintakosarat visznek hétvégi telkekre, nyaralókba, a csúszdalapokról nem is beszélve. Pótlásuk pedig nagyon pénzigényes. Egy hinta hétezer, a csúszdalap húszezer forintba kerül manapság. Ha tehetjük, cseréljük az eszközöket, de hiába, mert újból elviszik. Én is szeretném, ha környezetkímélőbb fajátékok kerülnének a jelenlegiek helyére, ám tartok tőle, azok sem hosszú ideig húznák, elhordanák gyújtósnak.

H.H.
Gyarmati Újság - 1997. szeptember 12.