Várak helyén a romok

Két egykori hírneves nógrádi végvár történetébe tekintettek be az érdeklődők a közelmúltban, az Építészet hónapja címet viselő előadássorozat alkalmával, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban.

A török hódítás korában nagy szerep jutott az északi, nógrádi végeken a többi között két erődítménynek, Drégelynek és Gyarmatnak. Bár feladatuk hasonló volt, mégis, több tekintetben élesen elütött egymástól a két vár. A Börzsöny nyúlványai között tornyosuló, 444 méter magas sziklaormon álló Drégely históriáját legendák övezik, hősköltemények témája lett, zarándokhellyé vált, ma pedig már légifelvételeken igen impozáns látványt nyújtanak a falmaradványok. Gyarmaton ellenben palánkból, cölöpökből és csak legkisebb mértékben kövekből állt össze az Ipoly által ölelt vár, és a Bástya utcában csupán egy faldarab jelzi, hogy egykor itt komoly harcok dúltak – mint ahogy azt Bél Mátyás írja az 1648-as ostromról.

Drégely a múlt század utolsó évtizedében bukkant elő a szó szoros értelemben a feledés homályából és a hegyen lévő buja növényzetből, a Drégelyvár Alapítvány azóta is hű őrzője a hagyományoknak, legutóbb pedig, 2013-ban és 2014-ben komoly régészeti ásatások történtek itt, hogy az erődítmény déli ágyútornyának feltárása jóvoltából minél több értékes kincs előbukkanjon a föld alól, és minél hitelesebb képet kapjon az utókor, miként is festhetett annak idején a büszke épületegyüttes. A mostani alkalommal dr. Mordovin Maxim régész számolt be a részletekről, aki a mintegy félszáz fős hallgatóság előtt szépen sorjázta, mint haladtak lépésről-lépésre a munkálatok során. Megállapították a lőrések helyét, ahonnan szakállas puskákkal tüzeltek a védők a felnyomuló ellenségre, meglelték a bejárati ajtó két küszöbkövét, és egy emelőszerkezet nyomaira is bukkantak, amelyen keresztül az élelem, a különböző fegyverek, építőanyagok bejuthattak a viszonylag szűk alapterületű vár belsejébe. Egy kályha maradványai is előkerültek, illetve különböző apró díszítő tárgyak, kétágú gyertyatartó egyik fele, korabeli ékszerek. Sőt, egy feszület-darab arra utal, hogy a vár 1663-as elpusztulását, felégetését követően a következő két évszázadban a környékbeliek számára kultikus helynek számított, ahova elzarándokoltak az emberek – netán Szondi György és katonái sírhalmait keresve.

A régész-szakember néhány szót ejtett a mai falu közepén, a templomkertben és környékén álló egykori palánkvárról, amelyet elfoglalását követően a törökök is aktívan használtak. A legértékesebb leletek itt érdekes módon csatornázási munkák során kerültek elő, így például a középkori temetőből egy kislány csontváza, a koponya körül díszített textil-foszlányokkal. A rekonstrukció nyomán derült ki, hogy ez egy párta volt, aminek helyreállított változata, a többi helyi kinccsel együtt a drégelypalánki Szondi kiállítótérben és turisztikai központban bárki számára megtekinthető. Végül megtudhattuk, hogy a kormányzat elkövetkező években végrehajtandó vár-helyreállítási programjába Drégely is bekerült, komoly összegeket szánnak erre, bár a tervek szerint nem az a cél, hogy tökéletesen felépítsék újra a látványterveken már megnézhető erődítményt, de a falak megerősítése és a belterület további rekonstrukciója mindenképpen fontos, a turisták teljesebb kiszolgálása érdekében is.

Az egykori Gyarmattal kapcsolatban már lényegesen kevesebb konkrét információval szolgáltathatott Őze János, a város megbízott főépítésze, aki kitért arra, hogy a település most készülő új általános rendezési tervében már komolyabb hangsúlyt kap a történelmi értékek fokozottabb védelme. Későbbi térképekre ráillesztve mutatta be, hol is terült el a középkori városmag, amely Le Dentu hadmérnök közismert metszetén olyan jól körvonalazódik. Így például ezzel a megoldással cáfolható, vagy legalábbis nagy a gyanú rá, hogy a Bástya utcai faltöredék darabjai később odahordott kövek lehettek. Ráadásul a különböző, helyszínen végzett régészeti feltárásokat az elődök nem összegezték, nem publikálták nyilvánosan, így még sok-sok titok lappanghat az Óváros tér és körzete földje alatt, ami talán az elkövetkező korok serény és elhivatott szakembereinek buzgalma által napvilágra kerülhet, és immár határozottabb ismereteink lehetnek a nógrádi védvonal eme büszkeségének történetéről.

(hegedűs)