Régóta tervezgették már Balassagyarmat vezetői, hogy ipari
park létesüljön a városban. A közelmúltban, az Ipoly-parti Vásáron Juhász Péter
polgármester bejelentette: most már szinte biztos, hogy az elképzelések
megvalósulnak, méghozzá a kábelgyár melletti területen. Ám míg az ügy idáig
eljutott, történt egy s más.
Smitnya Sándor, a megyei közgyűlés elnöke és Markó Antal
szügyi polgármester – aki egyébiránt a közgyűlés tagja – másfél évvel ezelőtt
megtudta, hogy a kormány a közeljövőben segíteni fogja Nógrád megye gazdasági
felzárkóztatását. Százmilliókat áldoznak majd arra, hogy hazánk egyik
legelmaradottabb régiója is megkezdhesse a régóta várt fejlődést.
A megye és Szügy első embere felkereste Juhász Pétert.
Elmondták neki, milyen előnyökkel is jár, ha pályázatot nyújtanak be ipari
parkra. A város első emberének nem volt új a javaslat, hiszen egy angliai
tanulmányúton megismerkedett az ipari parkokkal, s rögtön elnyerte a tetszését.
Úgy vélekedett, miért ne létesülhetne a városban is hasonló övezet?
Ám volt egy kis bökkenő. A város nem rendelkezett saját
területtel, amely elérte volna az erre a célra előírt tíz hektárt. Markó Antal
ekkor előállt ötletével: a két település között félúton található egy
földrészlet. A cél szempontjából kiváló helyen terül el: közel az út, nincs
messze a vasút sem, könnyű kiépíteni az infrastruktúrát, hiszen a közelben
halad el több távvezeték.
A megyei napilap 1996. szeptember 21-i számában Juhász Péter
már az előkészítésről beszélt és a jövőt tervezgette: „… a vállalkozás
mindenképpen munkahelyeket teremt majd, s ez jócskán javíthatja a város nem
éppen fényes foglalkoztatottsági mutatóit, s nem mellékes, hogy a környék
gazdasági élete is jelentősen megpezsdülne.”
A telket azonban meg kell venni, hiszen annak az ÁPV Rt. a
tulajdonosa. Markó Antal személyesen tárgyalt a cég vezetőivel. Magával vitte
azt a levelet, amelyben a terület bérlője, a szügyi termelőszövetkezet lemond
róla, amennyiben ott ipari parkot építenek. Az ÁPV Rt. ráállt az alkura,
meglehetősen kedvező árat szabott meg. Még kétmillióba sem került volna a
szóban forgó terület.
Ám csakhamar kiderült, teljesen felesleges volt minden
addigi igyekezet. Ugyanis a gyarmatiak meggondolták magukat. Erről azonban
Juhász Péter nem értesítette polgármester társát. A szügyiek vártak, vártak,
hátha történik valami. Történt is. A városvezetők bejelentették, egészen más
helyet szemeltek ki az ipari park számára.
Méghozzá Gyarmat nyugati szélén, az ipartelep szomszédságában, közel a
kábelgyárhoz.
Megkezdődtek a tárgyalások a földterületek tulajdonosaival.
A két birtokos nem éppen olcsó árat kínált. Végül sikerült megegyeznie a
feleknek. A közel tizenhárom hektáros terület huszonegy-millió forintért került
a város birtokába. Ám ez csupán az első ütem, további bővítések is szóba
kerültek, többek között a teljes nyugati ipartelep ennek az övezetnek a részévé
válna.
Közben tovább folytak az előkészületek. Az immár új helyre
tervezett ipari park ügyében a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács kedvező
döntést hozott. A város pályázhat az ipari park cím elnyeréséért. A szügyiek
tehát hoppon maradtak.
A minapi testületi ülésen már a terveket is bemutatta Moór
Mátyás, a hivatal műszaki osztályának vezetője. Ezek szerint a kábelgyártól
északra és nyugatra elterülő részen épülne fel a park. Közel a 22-es út – még a
jövőben megépülő elkerülő is – és a vasútvonal. Juhász Péterék úgy vélik, ennél
jobban nem is dönthettek volna.
A szügyieket már nem érdekli, hogyan és miként hagyták ki
őket az üzletből a gyarmatiak. Nem is
haragszanak ezért. Markó Antal csupán
amiatt méltatlankodik, hogy a városiak semmiről sem értesítették, derült égből
villámcsapásként érte a hír, hogy hoppon maradtak.
A valósághoz hozzátartozik, korántsem biztos, hogy
megvalósulnak az álmok. A pályázatot mindenesetre eljuttatta Balassagyarmat
önkormányzata az ipari minisztériumba. Döntés hatvan napon belül.
Hegedűs Henrik
(Megjelent 1997. augusztus 8-án a Gyarmati Újságban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése