Férfias bravúr az Ipoly partján

Balassagyarmati Kábel SE – Békés-Drén KC 27-25 (12-14)

Balassagyarmat, 200 néző, vezette: Ágnecz, Sipos.

Kábel SE: VARGA – NAGY 5, Horváth 1, Kajdy, DÓCZI 1, Gazdag, György 3. Csere: Balogh (kapus), Albert-Tóth 5, BÉCSI 6/6, KOVÁCS B. 6, Tokai. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

Békés: PAJKÓ – KOVÁCS P. 4, Oláh 5/1, VARSANDÁN 2, Gazsó 1, Cifra 3/3, Herczegh 1. Csere: Vikor (kapus), Kopcsák, Kánya 1, SEBESTYÉN 3, Szilágyi 2, Mezei 3, Felföldi. Vezetőedző: Papp Bálint.

Hétméteresek: 2/2 illetve 7/4. Kiállítások: 4, illetve 6 perc.

Az eredmény alakulása:  4 perc: 1-2, 18. perc: 7-6, 22. perc: 10-9, 27. perc 10-13, 39. perc: 19-16, 46. perc: 22-19, 54. perc: 24-24.

Különös felállásban kezdte a bajnokság negyedik helyezettje elleni küzdelmet az első tavaszi hazai győzelmére már hetek óta váró Kábel SE. Az előző mérkőzéseken viszonylag kevés lehetőséget kapó Gazdag és Horváth csatasorba küldése talán az ellenfél megtévesztéséül szolgált. Ez azonban nem zavarta meg túlságosan a hórihorgas emberek alkotta békési védőfalat, egymás után többször emelték fel a játékvezetők a támadások tétlensége miatt „passzívra” a kezüket. Ugyanakkor hozzá kell tenni, a balassagyarmatiak is nagy hatékonysággal hárították a próbálkozásokat, és Varga kapus remekül védett. A játékrész közepén Bécsi értékesített hétméteresével vette át először a vezetést a hazai gárda, amit a félidő hajrájáig tartani is tudott. Nagy emberelőnyből szerzett találatát követően azonban mintha „satufékre” léptek volna a házigazdák, a viharsarki alakulat rendezte sorait, és a korábban a hazaiak keretében is megfordult Varsandán irányításával fordítottak, így ők térhettek előnnyel a pihenőre.

Fordulást követően nagyon gyors ütemben változott a játék képe. Hatalmas javulás állt be a percekkel korábban még imitt-amott erősen „foghíjas” kábeles védekezésben. Elsősorban a középső területek hiúsították meg Dócziék a békési kísérleteket, és támadásban is több szerencse kísérte az akciókat. Horváth betörése nyomán újra a gyarmatiaknál volt az előny, kisvártatva Albert-Tóth már háromra növelte a különbséget, miközben Varga játszi könnyedséggel ütötte ki a kétméteres délvidéki átlövők bombáit. A kettős játékengedélyes, mezőkövesdi Kovács Bence is egyre jobban elkapta a fonalat, betörései után rendre hétméterest ítéltek a játékvezetők, és Bécsi értékesítette a büntetőket.

Ám ahogy az lenni szokott ilyenkor, bekövetkezett egy holtpont a Győrffy-tanítványok teljesítményében. A csereként beálló Tokai egymás után kétszer hibázott, majd nem sokkal később kétgólos Kábel-vezetésnél Dóczi kapott pompás labdát a beállós posztján, de a kapus lábbal védett. A másik oldalon viszont Mezei révén közelebb férkőzött a Békés, Cifra hétméterese pedig egyenlítést eredményezett.

A Kábel SE kézilabdázói azonban nem estek kétségbe, hogy ilyen hamar elillant a nehezen megkaparintott előnyük. Kovács remek lábmunkával csapta be az ellenfél védőit, Varsandán már csak az utolsó pillanatban tudta megállítani, és az újabb büntetőnél nem sikerült megbabonázni a biztos kezű Bécsit. Emberhátrányban még a kapusát is lehozta a Békés, Mezei egy újabb szép megmozdulással ismét egalizált, amire rögtön válaszolt Kovács Bence. Három és fél perccel a befejezés előtt Kajdy szabálytalankodott, kétperces kispadozást érő módon a hatméteres vonalon, jött ismét Cifra, aki a büntetőből úgy fejbe lőtte Vargát, hogy az egész meccsen kiváló produkcióval előrukkoló hálóőrt hosszú időn át ápolta az orvos-masszőr stáb. A következő hazai támadásnál Kovács villant középen, leteperték a földre, és Bécsi immár a hatodik belőtt hétméteresének örülhetett.

Ekkor másfél perc volt hátra, és az alföldi gárda cseppet sem adta fel még a reményt, passzív játéknál kétségbeesetten egy kínai figurával próbálkoztak, de Kovács a legjobb pillanatban halászta le az átadást. Egy gyors balassagyarmati időkérést követően nyitottabb védekezésre váltott a rivális, labdát is csentek, de Cifra rosszul célzott, Balogh kapust találta el. Hamarosan megszólalt a duda, és örömittas kábeles játékosok ugrottak egymás nyakába, majd hálásan köszönték meg a lelkes szurkolótábor kitartó buzdítását.

Összességében a szünet után újult erőre kapó gyarmatiak hatalmas bravúrt hajtottak végre azzal, hogy az élmezőnyhöz közvetlenül kapaszkodó békési társaságot pont nélkül küldték haza az Ipoly-parti sportcsarnokból.

Győrffy Sándor: A második félidőben jelentősen feljavult a játékunk, elsősorban a védekezésünk. Nagyon vártunk már erre a hazai sikerre, és most a hajrában a megfelelő összpontosítás sem hiányzott. Gratulálok a fiúknak a küzdőszellemért, az akaratért, a hozzáállásért.

H.H.

Mecss végén fogott a „török” átok

Törökszentmiklósi KE – Balassagyarmati Kábel SE 31-30 (12-13)

Törökszentmiklós, 300 néző. Vezette: Bócz, Wiedemann.

Kábel SE: Balogh – NAGY 6, Pordán, Székely 4/4, Dóczi 3, Albert-Tóth 5, György 2. Csere: Kajdy, Tihanyi, KOVÁCS B. 6, Tokai 4, Bécsi. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

A TKE legjobb dobói: Hajdú 8, Zsigmond 7/2, Csuka 6, Deák 4.

Hétméteresek: 2/2, ill. 4/4. Kiállítások: 6, ill. 4 perc.

Az eredmény alakulása: 3. perc: 3-1, 17. perc: 8-2, 25. perc: 9-10, 32. perc: 12-15, 37. perc: 16-16, 42. perc: 18-22, 47. perc: 21-25, 56. perc: 28-27.

Lidércnyomás-szerűen kezdődött a mérkőzés a balassagyarmatiak számára, akik gyors egymásutánban immár másodszor látogattak Törökszentmiklósra. A hazai gárda az elején nagy erőket mozgósított támadásban, rendkívül hatékonyan lőtték át a falat a magas emberek, miközben a kapusuk sorra hárította az Ipoly-partiak kísérleteit. Jellemző módon az első negyedórában csupán a jobbszélső Nagy Dániel jegyezhetett gólt a vendégek oldalán, ellenben Balogh hálója ebben az időszakban összesen nyolcszor rezdült meg.

A játékrész közepén azonban fordulat állt be a találkozó menetében. Jóval összeszedettebbé vált az Ipoly-parti társaság védekezése, a nagy előny birtokában talán túlságosan megnyugodó házigazdák egyre többet hibáztak. Egy időkérés során osztogatott jó tanácsoknak is köszönhetően Dóczi vezérletével mind közelebb férkőzött ellenfeléhez a Kábel, majd Kovács Bence találatával a vezetést is átvették, amit a Győrffy-tanítványok a szünetig megőriztek.

Sőt, fordulást követően mintha az öltözőben ragadt volna fejben a szentmiklósi alakulat, a nógrádi legénység növelte a tempót. Szép akciók végén voltak eredményesek a játékosok, és Albert-Tóth irányításával elhúztak, olyannyira, hogy tizenhárom perccel a befejezés előtt négygólos lett az előnyük.

Nem sokáig. A hazai együttes változtatott a védekezésén, a nyitott rendszer megzavarta a gyarmatiakat, ennek következtében mind közelebb került riválisához a TKE. A szemlátomást rendkívüli módon elfáradó kapkodó nógrádiak elvesztették a ritmust, Zsigmond, valamint a salgótarjáni származású Hajdú Péter viszont pontosan célzott, aminek nyomán ismét átvette a vezetést a Szolnok megyei csapat. Nem is adták már ki a kezükből a nehezen kicsikart győzelmet, Albert-Tóth parádés átlövése néhány másodperccel a lefújás előtt már csak arra volt elegendő, hogy a lehető legkisebb arányú vereséggel zárja szombati hosszú kirándulását a Kábel SE.

Összességében a rossz kezdés után talpra álló balassagyarmatiak számára a második félidőben „állt a zászló”, de a hajrában elkövetett hibák és az összpontosítás hiánya miatt pont nélkül távoztak erről a kulcsfontosságú mérkőzésről.

Győrffy Sándor: Úgy érzem, a második félidőben egy megnyert mérkőzést engedtünk ki a kezünkből, amiért csak saját magunkat okolhatjuk. A kiesés elleni küzdelemben ezzel nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, de az utolsó leheletünkig küzdeni fogunk a bennmaradásért.

Junior: 26-28.

Hegedűs Henrik

Fotó: TKE facebook-oldala

Gyermekek a Pilvaxban

Hagyományteremtő szándékkal rendhagyó diák-délután szerveztek hétfőn a szügyi Madách Imre Általános Iskolában, tisztelegve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc szellemisége, híres alakjai előtt.

Az egyik földszinti osztályteremben alakították ki a pedagógusok az alkalmi Pilvax kávéházat. A terített asztalokon sorakoztak a különféle fantázianevekre keresztelt édes – és sós sütemények. Kossuth-kiflik, Gábor Áron kókuszból készült ágyúgolyói, az egyetemisták kedvence. Ottjártunkkor egy alsós osztály tanulói léptek be – őket a tanító néni rövid történelmi ismertetővel köszöntötte, elmondva, mi is zajlott azon a március tizenötödikei esős napon a pesti utcákon. A háttérben, a vetítővásznon közben folyamatosan cserélődő képeken idéződött fel az eseménysor, az eredeti Pilvax, a tömeg a múzeumnál és Landererék nyomdájánál. Az egyik sarokban a csesztvei Madách emlékházból erre a napra kikölcsönzött korabeli férfi és női viseleteket csodálhattak meg a gyerekek. A falon olvashatták a kifüggesztett 12 pontot, valamint két régi kiáltvány szövegét is.

Amint a szóbeli múltidézés befejeződött, következhetett az ízes lakoma. A nebulókat a felsősök pincér-csapata szolgálta ki. Mindenki három édes süteményt és egy sós fajtát kapott, illetve piros, fehér és zöld színű üdítőital közül választhatott, amiért Kossuth-bankó játék-papírpénzzel „fizettek”.

A felsősök számára a Palóc Múzeum munkatársa, Steinmacher Kornélia közreműködésével vetélkedőt szerveztek. A feladatok között akadt komolyabb és mókásabb típus is. Kiegészítették a 12 pont hiányzó részleteit, a forradalom híres személyiségeit ismerték fel képről, valamint különböző adatok, tények alapján kellett rájönniük a szabadságharc egy-egy alakjának a kilétére.

A Madách Imre Általános Iskola az ünnep alkalmából egy alkalmi diáklapot is kiadott, benne sok-sok értékes információval, viccekkel, rejtvénnyel, receptekkel.

Az intézmény hivatalos március 15-i ünnepségét kedden tartották, és a tanulók a község temetőjében nyugvó egykori honvédtiszt, Fáy Albert sírjára is virágokat helyeztek.

H.H.

Verssel és tánccal idézett forradalom

Kora esti szürkületben kezdődött, majd már a teljes sötétségben folytatódott a március 15-i megemlékezés Balassagyarmaton.

Rendhagyó módon ezúttal a szervezők nem pusztán egy helyszínre, a Palóc liget bejáratánál lévő Petőfi-szobor környékére összpontosították a megemlékezést, hanem az ünnepi műsor java részét a régi vármegyeháza előtt, a Civitas Fortissima téren tartották. Itt a történelmi épület homlokzatán kívül az emeleti ablakokból leeresztett két, hatalmas, lepelszerű nemzeti lobogó képezte a háttér-díszletet. Jobbra a Gyarmati Színkör művészei sorakoztak fel, balra a városi egyesített kórus tagjai alkottak karéjt, Ember Csaba karnagy vezényletével. A színkörösök Petőfi Sándor és Arany János forradalomról szóló költeményeit szavalták, a kórus pedig az ismert dalokat, többek között a „Kossuth Lajos azt üzente…” kezdetűt énekelte egyedi feldolgozásban.

Ezután a Balassi Bálint Gimnázium diákjai léptek ki a vármegyeháza széles kapuján, díszes öltözetben. Oláhné Csercsics Ivett készítette fel őket e jeles alkalomra, és a fiatalok fegyelmezetten ropták végig az egyik legismertebb magyar táncot, a palotást.

A műsort követően a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ munkatársai mécseseket osztogattak a tömegben, majd felvonulás indult meg a Petőfi-szoborhoz. Itt, a liget bejáratánál Balla Mihály országgyűlési képviselő szónokolt. Mintegy tízperces beszédében méltatta a forradalom jelentőségét, a hitében és önbecsülésében erős nemzet 1848-as győzelmét a zsarnokság felett, azokat a vívmányokat, amelyek március tizenötödike után az okos és felelősségteljes kormányzás és törvénykezés közben megalkottak, és kiemelte, a szabadság nem az egyénről, hanem a közösségről szól, ugyanakkor nem természetszerűen magától értetődő jelenség, hanem napról-napra meg kell küzdeni érte. Kitért a szabadságharc nógrádi vonatkozású eseményeire, így például a helyi nemzetőrség felállítására, amely ezeregyszáz főt számlált. Hangsúlyozta, fontos a márciusi ifjak szellemi örökségét megőrizni ezekben a mai zavaros időkben is, és törekedni kell arra, hogy Magyarország a magyaroké, és Európa az európaiaké maradjon. A mai nemzedékek számára is tudatosuljon, hogy az igazi lendítő erő a helyi közösségek összefogásában rejlik, így lehet lépésről-lépésre előbbre jutni, fejlődni, értékekkel gazdagodni, legyen az szellemi kincs, vagy éppen óvoda, iskola, művelődési ház. Erre a tettrekészségre és tenniakarásra kötelez bennünket a szívünk felett viselt kokárda – fejezte be gondolatait a honatya.

A balassagyarmati megemlékezés végén az önkormányzat, a pártok, intézmények és civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat a szobor talapzatánál.

Hegedűs H.

Fotó: H.H. és Sümegi Tamás

Tulipános kopjafa a hősöknek

Kis csoport gyülekezett a szerda délutáni szűrt napsütésben Herencsény Fonóházával szemközti tágas, füves réten. Nemzeti zászlót tartó fiatalok felvezetésével nemsokára megindult a nép, hogy a patak feletti hídon átlépdelve felavassa az új ’56-os hősi kojafa-emlékművet.

A térkővel borított takaros emlékhelynél először két helybéli gyermek, Dropka Aliz és Dropka Máté szavaltak el hazafias költeményeket, majd Jusztin Józsefné, Herencsény polgármestere mondta el beszédét. Ebben kiemelte, ma tiszta szívvel lehet ünnepelni azokat, akikre büszke lehet minden magyar, mert példaértékű cselekedeteket hajtottak végre az 1848/49-es események során. A forradalom győzelmét nem arctalan tömeg vívta ki, hanem a nemzet azon fiai, akik képesek voltak közös célokat megfogalmazni, összefogni, és az egység eget rengető erejével teremtettek meg olyan vívmányokat, mint a jogegyenlőség, a sajtószabadság és a jobbágyfelszabadítás.

Balla Mihály országgyűlési képviselő a kopjafa-állítással kapcsolatban érdekes párhuzamokat említett 1848 és 1956 között. Mindkét esetben a szabadságvággyal átitatódott magyar nép kelt fel az elnyomás ellen és vértelenül vívta ki forradalmi győzelmét, majd csak külső segítséggel, a cári csapatok, illetve a szovjet tankok túlerejével tudták leverni a szabadságharcot. Ráadásul 1956 alakjai teljesen magukénak vallották a márciusi ifjak szellemi örökségét, nem véletlen, hogy október 23-án a Petőfi, majd Bem szoborhoz vonult a tömeg. A kopjafa tetején látható tulipán motívum pedig a székelységnél az anyaföld, az újjászületés szimbóluma, mutatva azt, hogy a magyarság a legválságosabb időkben is megtalálta a bajból a kiutat, és megújulva él tovább Európa közepén.

A szónoklatokat követően Vagyóczky József esperes megáldotta az emlékművet, a gyerekek pedig kis zászlócskákat szúrtak a földbe a kopjafa körül. Az ünnepség zárásaként a herencsényi asszonykórus énekelt közismert katonadalokat.

H.H.

Önbecsülésében erős nemzet teremtődött

A reggeli szentmisét követően a római katolikus templommal szomszédos Hősök terén tartották meg szerdán a nagyközség március tizenötödikei ünnepélyét.

A rendezvény felvezetéseként a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola negyedik osztályos diákjai (Szalma Judit és Huszár Krisztina pedagógusok felkészítésével) közösen adtak elő műsort az Érsekvadkerti Népdalkör tagjaival. A jól koreografált előadásban remekül ötvöződött a korabeli eseménysor szavalatokkal színesített bemutatása, a kórus által énekelt Kossuth-katonanótákkal, illetve a néptánc-motívumokkal.

A mintegy háromszáz fős megemlékező tömeg általános vastapsát kiváltó bemutatót követően a nap szónoka, Balla Mihály országgyűlési képviselő lépett a mikrofon elé. Arany Jánostól és Kossuth Lajostól vett idézetekkel nyitotta beszédét, majd kitért arra, hogy március 15. a nemzeti összetartozás és a szabadságvágy ünnepe – 1848-ban ekkor indult el a polgári Magyarország kibontakozása, ekkor született meg a pirosat és a fehéret a remény zöld színével kiegészítő lobogónk, és a forradalomnak köszönhetően egy hitében és önbecsülésében erős nemzet teremtődött meg. Ennek a folyamatnak volt előhírnöke a reformkor és a romantika, Kölcsey Himnuszával, Vörösmarty Szózatával, Katona Bánk bánjával, és a megújult, kiteljesedett, hivatalossá vált magyar nyelvvel. A honatya kiemelte, 1848 alakjai, Petőfitől Deákig, Jókaitól Eötvös Józsefig bátran vállalták a felelősséget, hogy a maguk munkájával, elhivatottságával hozzájáruljanak a magyarság felemelkedéséhez. Hozzátette: ők is felismerték és a mai utókor számára is fontos tudni, hogy a szabadság nem az egyénekről, hanem a közösségről szól, és ez a tenniakarás és tettvágy kell, hogy vezérelje napjaink nemzedékeit.

A honatya néhány szóval kitért a forradalom és szabadságharc nógrádi vonatkozásaira. Itt, a mi vidékünkön is elég hamar megindult a szervezkedés, kiépült az új helyi közigazgatás, Balassagyarmat, Rétság, Szécsény, Szirák, Losonc és Fülek székhelyekkel. Megalakult a nemzetőrség, amelyhez ezerötszáz ember csatlakozott, de csak háromszáznak volt puskája, a többiek kaszával a kézben jelentkeztek. Épp Érsekvadkerten, 1848. szeptember 11-én történt meg az alakulat zászlószentelése, ahonnan Rétság és Tolmács érintésével vonultak Vácra, itt mindannyian lőfegyvert kaptak. A nemzetőrök tisztában voltak azzal, és az utódoknak is szembesülniük kell vele, hogy a szabadság nem magától értetődő, hanem nap mint nap, újra és újra meg kell küzdeni érte, ebben a modern világban is, amikor Európa és benne Magyarország komoly és súlyos kihívásokkal néz szembe – fejtegette Balla Mihály. 

Az érsekvadkerti megemlékezés végén a templom parókiájának falán és az ifjúsági ház bejáratánál lévő emléktábláknál helyeztek el koszorút az önkormányzat és a helyi szervezetek képviselői, majd dr. Kovácsné Nagy Mária, a település polgármestere köszönte meg mindenkinek az eseményen való részvételt.

Hegedűs H.

Szabadság és a hősök tisztelete

Rendhagyó módon egy 1956-os emlékművet is felavattak kedden késő délután Legénd március tizenötödikei megemlékezésén.

Az ünnepség a falu művelődési házában kezdődött. Itt Tunkel Tamás polgármester köszöntötte a jelenlévőket, majd arról beszélt, mit is jelent a szabadság szó nekünk, miért tartották fontosnak annak idején Petőfiék, és tudunk-e megfelelőképpen élni vele manapság. Napjaink nemzedéke teljesen természetesnek veszik ezt a szabadságot, de akadtak korok, amikor ez nem adatott meg a magyar embereknek, és szívósan, harcokat, konfliktusokat vállalva kellett küzdeni a kivívásáért. Ami hősi áldozatokkal járt, a szabadságharc küzdelmeiben sokan odavesztek, de példájuk örökké él. Az 1848-as forradalom ennek a szabadságnak a győzelme volt, és azokat a vívmányok, amelyek e röpke másfél évben megteremtődtek, többek között a jobbágyfelszabadítást, a leverést követő önkényuralom sem törölhette el – hangoztatta Tunkel Tamás.

Az óvodások bájos-kedves műsorát, illetve a nógrádsápi Fekete István Általános Iskola zászlós tánccal fűszerezett előadását követően a megemlékezők átvonultak a művelődési háztól mintegy kétszáz méterre felállított új emlékműhöz. Itt Tunkel Tamás röviden ismertette, hogy még a 2015-ben meghirdetett ’56-os emlékév pályázatára jelentkeztek, amire az 1956-os emlékbizottságtól támogatást nyertek el, de a kivitelezést a különböző hivatali eljárási nehézségek miatt csak tavaly decemberben kezdhették meg, így rendkívül gyors tempóban haladtak a munkálatokkal, hogy a következő nemzeti ünnepre elkészülhessen. A polgármester hozzátette, az emlékoszlopon olvasható felirat, „ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”, általánosan szól minden korszak kiemelkedő személyiségeiről, akik vérüket áldoztak a nemzet függetlenségéért, így tehát ez a mondat ugyanúgy vonatkozik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alakjaira is.   

Az ünnepség végén Mandáné Tyekvicska Eszter szavalta el a szózatot, míg a helyi népdalkör egy nóta-egyveleggel kedveskedett a megjelenteknek.

Szöveg: H.H.

Kép: Sz.B.